- Csak utánad!!- engedte előre Tom Billt.

- Nem-nem!! Te vagy az idősebb!!- adta át az elsőbbséget Tomnak.

- De mint a 10 perccel idősebségi jogomnál fogva, előre engedlek!!

- De én ragaszkodom hozzá, hogy te menj előre!!

- De ragaszkodom hozzá, hogy ne ragaszkodj hozzá, hogy én menjel előre!!

- De én viszont ragaszkodom hozzá hogy…- mondta volna, de beléfojtottam a szót.

- Én viszont ahhoz ragaszkodom, hogy menjetek már befelé, és menjünk a fürdőbe!!

- Oké, akkor menj előre!!- állt arrébb Tom.

- Megyek is!!- majd bementem.

- Most te jössz!!- fordult Billhez.

- Nem-nem!! Menj csak!!- tiltakozott Bill.

- Jaj istenem!!- forgattam meg a szemeimet, és a fölsőiknél fogva behúztam őket a házba.- Ha a lépcsőnél, vagy a fürdőszobánál, vagy akárhol meghallom, hogy előre akarjátok engedni egymást, én nem tudom, mit csinálok veletek!!- oktattam ki őket.

- Oké!! Akkor enyém a fürdő!!- mondta Bill, majd nevetve behátrált a fürdőbe, és becsapta az ajtót.

- Csodás!!- fintorgott Tom, majd megcélozta a lépcsőt, és bement a szobájába. Én is bementem a szobámba, és magamra kaptam a bikinimet, majd rá a ruhát, törölköző és egyebek, és kész is voltam. Amint kiértem Tom ott állt a fürdő előtt, és kopogtatott az ordítozás mellett. - Bill, az istenért!! Fürdőbe megyünk!! Nem cicomázd ki magad!! A vízzel így is úgy is lejön!!

- Mizujs??- léptem mögé.

- Neked hála, most egy évig nem jutok be a fürdőbe, és így majd csak este érünk ki a fürdőbe!!- mondta enyhén szólva idegesen. Semmi nem tudja kihozni a lelki békéjéből, csak egy személy, az pedig Bill, de ő mindig.

- Jól van, még szedd is le a fejem!!- majd elfordultam tőle, és épp szólni készültem, amikor nyílt végre a fürdő ajtaja.

- Kész vagyok!!

- Na végre!!- mondta Tom, majd már a következő pillanatban csukódott is a fürdő ajtaja.

- Lökj fel!!- morogta Bill, majd meglátott engem is.- Kész vagyok!!

- Veszem észre!! Tomra sokáig kell várni??

- Nem, szerintem egy 10 perc és kész lesz!!

- Oké, akkor addig lemegyek anyuékhoz!!

- Rendben!!- majd ő bement a szobájába, én pedig a konyhát vettem célba.

- Hello!!- köszöntem nekik cuccossal a kezemben.

- Szia!! Mi az a fürdős cucc??

- Megyünk fürdőbe, nem baj??

- Dehogy baj!! Menjetek csak!!- szállt be az anyuval való társalgásomba Simone.

- Ha Tom végez…- de nem tudtam befejezni, mert az említett, és az ikre, más itt is voltak.

- Végeztem!!

- Rendben, akkor szerintem mehetünk is!!- indultam anyuhoz puszit adni, majd a többiekkel mindenkitől elköszöntünk, és végre elindulhattunk. Nem volt messze a fürdő, így hamar oda értünk. A többiek már ott voltak.

- Na végre!!- köszöntött "kedvesen" Georg.

- Nem én voltam!!- emelte fel a kezét Tom. Mindenki Billre nézett.

- Oké-oké!! Én voltam, bocsi!!- sütötte le a szemét Bill.

- Na, a Bill letolósdit elhalaszthatnánk?? Menjünk már be!!- türelmetlenkedtem, és a bejárat felé vettem az irányt a bejárat felé. A többiek nem is akadékoskodtak tovább, hanem követtek. A fiúk udvariasan vettek nekem, és Kathrinnek jegyet. Bementünk, és rengeteg medence fogadott minket. Gyorsan lepakoltunk, lekapkodtuk magunkról a ruhákat, és már mentünk is kipróbálni az össze medencét. Volt vagy 4-5 meleg, és két hideg. Egy langyos, amiben ücsörögni lehet, ami nem éppen a nekünk való volt, így inkább a hidegebbig, mélyebb és egyben nagyobb medencét választottuk. Mindenki bement, már csak rám kellett várni, mivel elég hideg volt, és a meleg víz után, csak nekem nem esett a legjobban bemenni abba a minimum 25 fokos vízbe.

- Bejössz még ma??- kérdezték a bent vígan csapkodó ikrek.

- Nem hideg??- vacogtam már a látványtól is a medence szélén.

- Nem, gyere már!!- csatlakozott Gustav és Georg is.

- Nem olyan hideg!!- próbálkozott Andreas is.

- De…- kerestem még kifogást.

- A te barátnőd!! Csábítsd már be, úgy ahogy engem…- puszilta meg Gustav Kethrint.

- Megpróbálhatom…- mondta szégyenlősen, majd felém fordult.- Gyere már be, nagyon jó a víz!!

- De…- de sajnos már nem volt több kifogás. Beledugtam a lábujjam a vízbe, de abban a pillanatban ki is kaptam.- Ez hideg!!- néztem fel a társaságra, akik már csak 4-en voltak. Az én ikerpárom, már eltűnt valahova. Pont, amikor kérdezni akartam, valaki elkapta a lábam, a másik meg a vállamnál tartott, és beugrottak velem a vízbe. Nem tévedtem, tényleg iszonyatosan hideg volt.- Kaulitz!!- ordítoztam.

- Mi van??- röhögtek egymásnak dőlve.

- Ezt még megbánjátok, és ti is benne voltatok mi??- fordultam a többiekhez. Ő csak elnéztek másfelé. Lefröcsköltem őket, meg a többieket is, és egy csodálatos vízi csata lett a vége. Kethrin hamar megunta, így kimászott a szélére, és onnan figyelte az eseményeket. Mi még játszadoztunk egy darabig, majd Gustav észrevette a parton ülő, szinte röhögő görcsöt kapott lányt. Kiment hozzá, és beszélgettek. Mi még sokáig játszottunk volna, ha nem jött volna a biztonsági őr, hogy nem hagyjuk úszni az idősebbeket. Illedelmesen bocsánatot kértünk, és így már nem volt olyan érdekes, kimásztunk a medencéből, és elmentünk fagyizni. Jó nagy adagokat zabáltunk fel, szóval örülhetett az árus. Ügyesen le is ettem magam. Mindenhol folyt már az a fagyi.

- Pillanat, elmegyek, megmosakszom!!- álltam fel.

- Miért??- nézett értetlenül Bill

- Mert talán leettem magam!!- mutattam a fagyis testemre.

- Jé, 14 éves létedre nem tanultál meg normálisan enni??- gonoszkodott Tom.

- Haha, nagyon vicces!! Mindjárt jövök!!- és elmentem lemosni magam. Amikor indultam volna kifelé, valaki utánam jött, és nekinyomott a zuhanyzó falának. Nem kicsit lepődtem meg a jövevényen. Átnyúlt mögöttem, és megnyitotta a csapot. Az arcunk alig fél centire volt egymástól, és a keze immár kicsit feljebb kalandozott. A bikinim levételével bajlódott, amikor rászóltam:- Mit csinálsz??- néztem bele azokba a gyönyörű barna szemekbe.

- Mit csináljak??- vigyorgott Tom.

- Semmit… ja de még is!!- erre még nagyobb vigyor jelent meg az arcán.

- Miben lehetek a szolgálatodra??- simult a teste még jobban az enyémhez.

- Elengedhetnél!!- próbáltam eltolni.

- Rossz válasz!!

- Tom!!

- Tessék??

- Egy zuhanyzóban vagyunk!!

- És??

- Tom!! Menj ki, és utánad megyek én is!!

- És ha nem akarok??

- De akarj!!

- De…- itt lazult a fogása, és egy kis levegő is került közénk. Pont volt annyi hely, hogy el tudtam tolni.

- Nyomás!!- löktem az ajtó felé. Nem szólt semmit, csak kiment. Pár pillanat múlva ígéretemhez híven, én is kimentem, majd, mintha semmi sem történt volna, visszaindultam a többiekhez. Tom elég gyors lehetett, mert mire odaértem, már ült is. Én is leültem, de kár volt, mert egy pillanat múlva már álltunk is fel, és mentünk öltözni. Én mivel már megzuhanyoztam, csak felöltöztem. Míg ott vártam a többieket, néztem a játszadozó kicsiket. Csak figyeltem, és észrevettem, hogy egy perce még mi is ilyeneket játszottunk a medencében. Nem sokkal később, készlettek a többiek is, és elindultunk kifelé a fürdőből. Már fél úton jártunk, mivel a kis csapat, eljön majd hozzánk, amikor Andreas megtorpant, és kutatni kezdett a táskájában.

- Basszus!!- mondta idegesen.

- Mi a baj??- fordultunk felé.

- Ott hagytam a fürdőgatyám!!- bosszankodott.

- Gyere, menjünk vissza, hátha megtaláljuk!!- ajánlottam fel.

- Rendben, gyere, siessünk!!- ragadott karon.

- Oké, majd otthon találkozunk!!- szóltam vissza nekik, de még elkaptam Tom féltékeny pillantását, de nem igazán foglalkoztam vele, inkább próbáltam utolérni a karomat, amit Andreas olyan lelkesen rángatott.- Lassíts!!- szóltam rá, amikor már majd kiszakította a karomat a helyéből.

- Oké!!- és megállt, majd szembe fordított magával.

- Nem megyünk??

- Nem!!- és komolyan rám nézett.

- Mi van??

- Mi van közted és Tom között??

- Mi van??- értetlenül.

- Utánad ment, zuhanyozni, láttam!!

- Semmi, barátok vagyunk, meg egyébként is miért érdekel??

- Egy fiút miért érdekel, hogy egy csajnak van e pasija??- vigyorogva jött egyre közelebb.

- Állj!! Mit akarsz te tőlem??

- Hát tudod, szép csaj vagy, csinos is, és ráadásul facér…

- Nem járnék veled!!- vágtam közbe.

- Miért nem??

- A legjobb barátaim barátja vagy!! Hogy venné már ki magát??

- De...

- Nincsen semmi de!! Menjünk, és keressük meg a fürdőgatyád!!

- Itt van!!- nyitotta ki a táskáját.

- Akkor csak ezért csaltál el??

- Öhm… igen, bocs!!- hajtotta le a fejét.

- Semmi baj!!- mosolyogtam rá kedvesen.- Gyere, menjünk!!- indultam el.

- Várj egy percet!!- fogta meg a kezem.

- Mond!!

- Öhm… Nincs harag??

- Nincs!!

- Biztos??

- Biztos!!- majd miután ezt tisztáztuk, elindultunk végre. Az út további részében nem beszélgettünk. Hazaértünk, vagyis a Kaulitz házhoz. A többiek kinn ültek a kertben, a napozó ágyakon.

- Megjöttünk!!- kiáltott hátra Andreas.

- Itt vagyunk!!- jött valakitől a válasz hátulról.

- Én bemegyek, leteszem a cuccomat, nem soká megyek én is, oké??

- Rendben!!- majd ő hátra ment, én pedig bementem a házba. Anya épp telefonált, így gyorsan letettem a cuccom, és épp indultam volna kifelé amikor:

- Kicsim!! Gyere egy picit!!

- Megyek!!- majd mikor odaértem, anyu egy elég érdekes arckifejezéssel várt. Se boldog, se szomorú nem volt.- Mond!!

- Kicsim, van egy… hírem!!

- Bővebben??

- Peterék szülei elválnak!!

- Mi??