1.rész – Cafe

Túl rövid az élet, hogy minden vágunk, teljesüljön. Túl rövid, hogy megismerjük az egész világot. Túl rövid, hogy elég időt töltsünk azokkal, akiket igazán szeretünk. De vajon ahhoz is rövid, hogy megtaláljuk az igaz szerelmet? Valakinek igen, és valakinek nem.

És vajon aki már megtalálta, az idők végezetéig vele tud maradni?

Cassie barátnőivel üldögélt egy kávézó egyik asztalánál.

Két helyes fiú kacsingatott feléjük, de őket egy darabig, ez egyáltalán nem izgatta. Lázasan készülődtek egy castingra, amely a legnézettebb Angol tévésorozathoz keresett új szereplőket.

A másik asztalnál egy fekete hajú srác, nem bírta levenni a szemét az újra meg újra egy mondatot ismétlő Cassieről. Bárhogy próbálta nem tudta elvonni a figyelmét a lány aranybarna hajáról, karcsú alakjáról, és tökéletes arcáról.

- „De Lisa! Nézd már meg! Ezek valamit terveznek a hátunk mögött.” – Cass szakadatlanul csak ezt az egy mondatot hajtogatta – Nem igaz, hogy nem tudom megjegyezni! Nem lehet igaz!
- De hát már meg is jegyezted –nevetgélt Lillian
- Jéé, tényleg!

A lázas tanulás lassan poénkodásba ment át.

Ekkor a fekete hajú srác felállt az asztaluktól, és a 9-es felé vette az irányt.

- Nézd Cass! Az a helyes srác éppen feléd tart! – súgta a fülébe legjobb barátnője.
- Ugyan Lilly! Szerintem Amandát célozta meg!
- Öhh…sziasztok!– Bill Kaulitz kicsit megszeppenve szólította meg a társságot
- Helló!
- Öhh…arra gondoltunk, én meg a testvérem, hogy esetleg megihatnánk együtt egy kávét. – még mindig egy kicsit zavarban volt, de ezt a lányok idegesítő helyett inkább végtelenül cukinak tartották.
- Jaj, ne haragudj, de most nem fog menni! Épp életünk nagy lehetőségére készülünk.
- Ó! Hát… akkor nem zavarok tovább… és bocsi! –azzal visszaslisszolt a saját asztalukhoz.

-         Ezt most még is miért kellett? – oltotta le Lillian barátnőjét

-         Igen! Cassie, lehet, hogy most lőtted el a leendő pasidat!

-         Ja. Lehet, de nekem most fontosabb a karrierem, mint egy srác!

-         Te tudod! De akkor viszont térjünk vissza a szöveghez. És most szerintem cseréljük fel az emberkéket. Amanda te vagy Lisa, Cassie te vagy Cornelia, én pedig majd Nicolt játszom.

Bill szomorúan ült vissza ikertestvéréhez.

-         Na, mi volt? – kérdezte Tom

-         Épp életük nagy lehetőségére készülnek, szóval lekoppintottak.

-         Mibe, ha én mentem volna, már rég itt ülnének? – nagyzolt a raszta

-         Hát én ezt nem hinném. Na mind1. Igyuk meg a kávénkat és menjünk. Még ma meg kell beszélni a holnapi városnézést a fiúkkal.

-         Okés öcsi. Te vagy a főnök! – nevetett

Beöntötték a maradék italukat majd felálltak és kisétáltak az ajtón.
   

2.rész – Otthon

-         Annyira aranyos volt az a srác! – nevetgélt Lilly

-          Tényleg az volt, de ha oda hívtam volna biztos, hogy nem tanultuk volna meg ilyen jól a szöveget!

-         Igaz.

-         Amúgy hallottátok a német akcentusát? – Cassie visszagondolt a fiú szédítően csengő hangjára, és rájött, lehet, hogy tényleg nagyon sokat vesztett, hogy csak úgy lekoppintotta.

-         Iszonyat édi volt vele! – helyeselt Amy

-         Jaja, és az a megszeppent kisfiús fellépés...

-         Mondjuk az igazat megvallva, nekem a testvére jobban tetszett! - morfondírozott Lil.

-         Volt testvére? –Amy vékonyka szemöldöke a magasba kúszott.

-         Persze, hogy volt! Nem hallottad, amikor mondta? Meg szerintem hozzá ült vissza.

-         Hű. Én sem figyeltem.

-         Ja, mert te a feketével voltál elfoglalva. – Lil csak egy kacér kacsintással nyugtázta, hogy látta ám, mikor Cass alaposan végigmérte a srácot.

-         Várjunk csak! Hisz be se mutatkozott!

-         Azt a tapló mindenit. – ezen mind a hárman elkezdtek teli torokból nevetni, majd

mikor, már kezdett alább hagyni a nevetés által okozott fulladozás, megbeszélték, hogy

még egyszer átismétlik a mini forgatókönyvet, amit a válogatásra kaptak, és lefeküdtek aludni.

Cassinek érdekes álma volt. Egy épületben szaladt, egy kivehetetlen arcú ember elől.

Futott, ahogy csak bírt, de a végén elbotlott. Az ember lassan beérte, és ekkor vette észre, hogy nem egy véres fogú vámpírról van szó, hanem a kávézónál megismert titokzatos srácról.

A fiú lassan felsegítette a földről, de aztán köszönés nélkül eltűnt. Köddé vált. A folyosó ahol a ledöbbent lány állt, egy cseppnyi jelét sem mutatta, hogy az előbb a segítője ott „üldözte”.  Mint ha nem is lett volna. Mint ha nem is futott volna kilométereket előle. Aztán a lány az ablak felé fordult, ahol hatalmas fény szűrődött be. Szinte elvakította. Majd felébredt.

3. rész. – Ne nézz a Big Ben irányába!!

A három barátnő izgatott készülődésbe kezdett. Amanda, hajvasalóval a kezében futkosott, hajgumit keresve, Lillian a kedvenc cipője után kutakodott, és Cassie… hát ő fel-alá járkál és sürgette a többieket.

-         Menjünk már emberek! El fogunk késni! – harsogta

-         De, még nincs kész hátul a hajam! – kiabálta vissza Amanda a fürdőből.

-         Pillanat, már a cipőm egyik fele meg van! 5 perc és indulhatunk

-         Ajánlom is, különben jaj lesz nektek!

Egy negyed órával később teljesen felszerelkezve léptek ki az albérletükből.

A stúdió felé vették az irányt ahol a válogatást tartották.

Egyesével hívták be az embereket. A három barátnő előtt még 20-an voltak. Mind ismerős arcok, hisz az összes jelenlévő ugyanabba a suliba járt, ahova ők is. A színészképző 50 kiválasztotta és visszahívott embere ott tolongott a maximum 40fős teremben.  

És ez az 50fő összesen 3 ember szerepéért küzdött Az órák kínzó lassúsággal teltek. Már vagy 14óra volt mikor végre Lillian-t behívták.

-         Szegény Lil, már fájásig tördelte az ujjait. Annyira szurkolok neki!

-         Áhhh…Cass! Te és Lilly simán bent vagytok!

-         Nem hinném. Én nem vagyok olyan jó. De Lil! Ő tényleg bejuthat! Meg persze te is!

-         Hízelegj csak! – nevetett Amanda – De ezzel nem juttatsz be!

-         Nem baj! Kell egy kis önbizalom. – kacsintott a lány

Ekkor viszont kijött a teremből Lillian, és kiszóltak, hogy Cassie Blinss a következő.

-         Sok sikert csajszi! –kiabálták utána

-         Köszönöm!

A lány bement a szobába, a kezébe nyomták a remélhetőleg jól ismert szöveget, majd kiosztották rá Nicol szerepét.

-         El tudja játszani?

-         Hát remélem, hogy igen!

-         Akkor kezdheti is!

-         Köszönöm!

Cassie nagyon szívesen bújt a mindig jókedvű Nicol bőrébe. És ez által, elég jól is alakította a lányt. Nem lehetett 10percnél több mire kiengedték. Utána Amandát hívták be. Az eredményhirdetésig még körülbelül 4óra volt hátra, így inkább elmentek fagyizni.

-         Cass ne nézz a Big Ben irányába!! Ne nézz! – de Amy persze pont az ellenkezőjét érte el. Cassie hátrafordult, és akkor meglátta a feléjük közeledő, tegnapi kávés fickót.

-          Sziasztok! Milyen fura, hogy megint találkozunk nem?

-         De! Az, de még most se mutatkoztál be! –nevetett Cass

-         Jaj, elnézést! Bill Kaulitz vagyok!

-         Én pedig Cassie Blinss.

-         Én Amanda Carson

-         Lillian Hudson.

-         Tom Kaulitz. – most a testvérét beérő srác nyújtott kezet.

-         Amúgy tudjátok, hogy 3 szekrény méretű pasas követ titeket? – Lil a testőrök felé emelte a tekintetét

-         Igen, tudjuk.

-         Akkor jó.

-         Most sincs kedvetek meginni velünk egy kávét? –mosolygott a fekete

-         De most van, de ne menjünk messzire, mert még 3 óra és vissza kell mennünk a castingra!

-         Értettem, Cassie!

-         Neked csak Cass – Ezt a mondatot megtoldotta egy Bill felé irányzott kacsintással

-         És nem lenne gond, ha még csatlakozna a két barátunk?

-         Persze hogy nem!

-         Rendben. Mert már itt is vannak. – a két srác felé emelte a kezét

-         Helló! Georg Listing vagyok!

-         Én meg Gustav Schäfer

-         Én (és itt a lányok újra bemutatkoztak. xD )

Együtt elmentek egy kávézó elé, ahol megittak 1-1 capucchinot.

Rengeteget beszélgettek. Kiderült például, hogy Tomék Németországban laknak, csak most kikapcsolódni jöttek Angliába. Hogy van egy rendkívül jól futó zenekaruk, persze a nevét nem voltak hajlandók elárulni, mert féltek, hogy a lányok kinevetik őket. (vagy valami másért? ^.-)  A csajok elárulták, hogy ők meg színésznek készülnek.

Ez alatt a rövid idő alatt, még is egy hosszú folyamat kezdett kibontakozni. Cassienek és Billnek sokszor egymásba fúródott a tekintetük. Elkezdődött egy macska-egér játék. Hol egy másra néztek, hol elkapták a tekintetüket. És akármennyire idegenek voltak egymásnak, ők még is úgy érezték, mintha évezredek óta ismernék a másikat. Fura érzéssel a hasukban váltak el egymástól. Tudták, hogy még találkozni fognak.

Cass varázslatos hangulatán még az sem változtatott, mikor bejelentették, hogy elbukott élete nagy lehetőségétől, és nem őt választják az egyik szerepre.

Napról napra jobban szorongatta egy érzés. Látni akart egy embert. Látni akarta Billt! És hosszú éjjeleket töltött sírással, mikor tudatosult benne, hogy aznap sem találkoztak.

4. rész. – Az álmainkban együtt maradnak

Cassie egyik este bekapcsolta a Német Vivát, mondván gyakorolnia kell a nyelvet, a szóbeli miatt. De abban a pillanatban örökre megutálta a csatornát. A műsorvezető nagy lelkesedéssel jelentette be, hogy a Tokio Hotel 4napja újra visszaérkezett Németországba. A lány mikor felismerte Bill, Tom és többiek arcát zokogásban tört ki.    

-         Ez nem lehet igaz!!! – zokogott a lány – Még csak el sem köszönt!

Soha többé nem fogom látni! És… még csak a telefonszámát sem volt képes ideadni.

De Cassinek részben még sem lett igaza.

Többször is találkozott élete nagy szerelmével, igaz csak az ő képzeletében, de látta.

És sosem fogja elfelejteni a gyönyörű mélybarna szempárt, ami néha úgy a szemébe mélyedt, mintha a szívébe látott volna. 2éven keresztül minden áldott nap a srác képével kelt és hajtotta álomra a fejét.

És ezzel Bill sem volt másként. Iszonyat gyötörte a bűntudat, hogy egy kis paparazzi botrány miatt hagyta elrángatni magát Angliából, úgy hogy közben még el sem köszönt Casstől.

Újra meg újra átélte, amit a találkozásuk napjának estéjén álmodott.

* Megpróbálta megérinteni a lány kezét, mire ő észveszejtő futásba kezdett. Mintha menekülne előle. Ő csak futott utána, hogy megmagyarázza neki, hogy csak a kezét szerette volna megfogni.

Egy épületben futottak, majd a lány megbotlott, és akkor végre beérte. Segített neki felkelni a földről és akkor… felébredt. *

Sokat gondolkodott rajta, hogy mi lehet az értelme ennek a különös álomnak, de sose jött rá.

V É G E