- Nagyi itthon vagy??

- Persze kincsem, gyere be!! Hol lennék??

- Hát mondjuk az udvarlóidnál??

- Ugyan, öreg vagyok én már ahhoz!!

- Mit csinálsz itt??

- Megkerestem a levelet, amit a hazaérkezésemkor kaptam, és itt van még egy!!

- Hagy, olvassam el!!

- Olvasd, és majd utána elmondom, mikor kaptam!!

- Nem, inkább még is csak te olvasd!! Az úgy jobb, hiszen te kaptad!!

- Ahogy gondolod!! Na szóval, hol is tartottam?? Jah igen, meg van:

"Felrohantam a szobámba, és feltéptem a borítékot. A feladó neve és címe le is szakadt róla, így a földön hevert az a kis lapocska, amely azt hírdette: Feladó: Peter Harris Salzburg Alig vártam, hogy olvashassam, de előtte még anyu felszólt, hogy később ebédelünk, vagy elmegyünk étterembe. Én a legfrappánsabb megoldást választottam, mert nem volt kedvem étterembe menni, és anyunak is szerettem volna egy kicsit hízelegni, így ezt mondtam neki:

- Az étteremben nem főznek olyan jól, és olya jókat, mint te, szóval inkább várok még egy órát a főztödre, mint hogy éttermi moslékkal tömjem magam.- emlékszem, pont ugyan így mondtam neki, és még hangosa fel is nevetett, majd hozzá látott a főzéshez, én pedig végre beleolvashattam a levélbe. Már akkor is gyöngybetűkkel írt.

Kedves Emili!!

Bocsi, hogy csak ilyen sokára írtam, de amikor megérkeztem nem volt semmi érdekes, amit írhattam volna. Meg biztosan el is utaztál arra a koncertre, így ne hiányoltad annyira a társaságomat. A nagymamám, nagyon kedves!! Egyáltalán nem piszkál a miatt, amilyen vagyok. Az iskola az dög unalmas. Bár még csak két napja járok oda, de a többiek már eleve kiszúrták, hogy más vagyok, így nincsenek barátaim, bár van egy fiú, aki elég szimpatikus, de mennyi rá az esély, hogy ő is olyan, mint én. De nem baj, majd csak alakul valahogy. Már is nagyon hiányzol!! Anyuék azt mondták ők, nem költöznek erre felé egy darabig, amíg apunak nem akad valami állás a közelben. Majd remélem, mehetek látogatóba arrafelé!! De most elég rólam!! Te mesélj!! Milyen volt a fiúkkal való találkozás?? Tom még mindig olyan érdekes?? Bill még mindig az-az érzékeny, és segítőkész?? És a másik kettőről mi a véleményed?? A koncertjük hogy sikerült?? Nagyon sok rajongójuk van?? Mindent mesélj el!! Mama azt mondta, majd kapok egy mobilt, és akkor majd tudlak hívni, így egyúttal írd már le a vezetékes telefonotok számát is, kérlek szépen!! Egyelőre nem tudok többet írni, a legfontosabbakat leírtam. Remélem, nem soká kapok választ tőled. Nagyon vigyázz magadra, és csak óvatosan a fiúkkal!! Sajnálom, hogy nem lehetek ott a ballagásodon, pedig nagyon szeretnék menni, de apuék nem hiszem, hogy belemennének!! Vigyázz magadra, puszi!!

Írj: A te Petered!!

Minden levelet így fejezett be. Még vagy háromszor, négyszer végig olvastam a levelet, majd nem sokkal később anya hívott ebédelni. A levelet gondosan eltettem, a többi közé, amiket Billtől kaptam, de úgy látszik ma már csak ez a pár, van meg. Nagy vidáman vágtattam le a lépcsőn, pedig szomorúnak kellett volna lennem a fiúk miatt, de egyszerűen nem ment.

- De jó kedved van csillagom!!- tette le elém anya a tányérokat.- köze van ennek ahhoz a levélhez, amit most kaptál??- én csak bólogattam.

- Peter írt!!- nyögtem ki végül.

- Nocsak, és mi szépet írt??

- Csak a szokásosat, hogy hiányzom neki, meg hogy ott is szinte minden ugyanolyan, mint itt!! Ilyen átlagos dolgokat!!

- Örülök kincsem!!"

- És ez dobott fel annyira?? Azt hittem valami olyat ír, hogy megismerkedett egy fiúval, aki szintén homi, és most vele boldog, vagy valami hasonlót.

- Egyszer írt olyat is, de az már sokkal később volt!!

- Jó, akkor haladjunk szépen sorjában, mert érdekel az a másik levél is!!

- Rendben, mindjárt arra is sor kerül!!

- És egyébként meg mit hagytál ott náluk?? Vagyis hogy miket??

- Hát… Az nem egy megfogható dolog, vagyis kézzel sohasem lehet megfogni…

"Az idő telt, és rohamosan közeledett a ballagásom napja. Billéktől, mióta eljöttem nem jött hír, Peternek, pedig nem rég adtam fel a levelét. Egyik nap a szobámban ültem, és nézegettem magam a tükörben. Nem az az Emili nézett vissza rám, akit én egy hónappal ezelőtt láttam a tükörben. Mint ha megváltoztam volna. Külsőre semmi sem változott, legalább is a külső szemlélők semmit sem vettek észre a dolgokból, de én még is éreztem magam, mint ha valami hiányozna belőlem. Sokáig gondolkodtam rajta, de végül rájöttem. A régi Emilit hagytam ott. Azt az Emilit, aki megsértődött, ha Tom nem úgy szólt hozzá. Azt az Emilit, aki minden apróság miatt sírt, és azt az Emilit, aki képes barátok nélkül élni. Előtte nem bántam hogy egy barátom sincsen a közelben, mert volt Bill akivel tartottam a kapcsolatot. De utána… a suliban kezdtem kijönni a többiekkel, és nem mondom, hogy puszi pajtások lettünk, de szóltunk egymáshoz, és jól éreztük magunkat. Akkor derült ki, hogy a régi Emilit elhagytam, és az az Emili nézett a tükörbe, amelyik most itt áll előtted kicsi unokám. Akkor megváltozott egy kicsit az életem. De nem bántam, jó volt ez így. Aztán egyik nap, talán a ballagás előtt lehetett egy-két nappal, amikor ezt a másik levelet kaptam. Ezt Bill írta. Sietve írhatta, mert elég kacifántosra sikeredett, és kicsit nehéz volt kibogarászni, de végül még is csak sikerült:

Drága Emili!!

Bocsi, ha csúnyán írok, de a turné buszban zötykölődve nem lehet a legszebben, és bocsi hogy csak most írok, de eddig nem tudtam kiszedni Gustavból a dolgokat, meg el is voltam foglalva, de most írok. Azt mondta, a bulin nagyon jól érezték magukat, és kicsit bátrabban beszélgettek. Egy-egy puszi is elcsattant, de Gustav azt mondta, nem akarja siettetni. Az óta az este óta, egyre többet és többet találkozgatnak, és beszélnek telefonon, illetve személyesen!! Gustav nagyon titkol valamit, de szerintem már járnak!! Nem mondom szépen belevágtak a közepébe, de hát a ő dolguk, a te szavaiddal élve. Most mindenki tök izgatott a turné miatt, egyedül a dobosunk van letörve. Teljesen el van varázsolva, remélem ez majd nem hat ki a színpadi teljesítményére. Georgot finoman kiosztottam, de sajnos szegény nem emlékezett semmire. Tomot is kérdeztem, de tőle sem tudtam meg semmit. Remélem te, azért beavatsz az akkor este történtekbe.:) Bízom benned, és tudom hogy nem történt köztetek semmi, de Tom nem az a fajta, aki akármennyire is, részeg kihagyna egy alkalmat is. Főleg ha egy ilyen csodálatos lánnyal karöltve mehet haza!! Ha nem is tett semmit, biztos mondott valamit, mert nagyon jó hangulata van mostanában. Na de mindegy, elég rólunk. Mi van veled?? Hogy telik az idő?? A suli?? A bizonyítvány?? Lassan itt a ballagás!! Nagyon sajnáljuk mind, hogy nem lehetünk ott, de ígérem, kárpótolunk, ha eljössz hozzánk!! Beszélünk Andreassal és neked is, rendezünk egy bulit, rendben?? És majd vigyázok Tomra!! Na most megyek, mert mindjárt megérkezünk, és még most fel akarom adni a levelet!! Szia!! Vigyázz magadra, és tudd, hogy nagyon hiányzol!! Írj, és amint megkapom, válaszolok!!

Puszi: Bill

Teljesen feldobódtam a levéltől!! Nagyon örültem neki, hogy Billék majd nyáron találkozni szeretnének velem. Ez az egész napomat feldobta. És nem is számítottam rá, hogy nem egészen két nap múlva a ballagásomkor egy nagy-nagy meglepetésben lesz részem. A napok gyorsan teltek, és már csak azt vettem észre, hogy anyuval a kocsiban ülünk, és az iskola felé tartunk. A rokonság egyenesen oda ment. Amikor kiszálltunk egy ismerős alakot láttam közeledni, de az arcát egy hatalmas csokor eltakarta. Közelebb jött, és mikor odaért a kezembe nyomta a virágot, majd annyit mondott:

- Szia Emili!!- a hangja szépen csengett. Rögtön rájöttem hogy ki ő, és a virággal nem törődve a nyakába borultam. Az sem érdekelt, hogy elkenődik a sminkem a könnyektől. Akkor, és ott, nagyon boldog voltam, és alig tudtam annyit kinyögni, hogy:

- Peter!!

- Na, ne sírj!! Elkenődik a sminked!!- tolt el magától, és letörölte a könnyemet.

- De te hogy… és mikor… és… és…

- Pszt!!- tette az ujját a számra.- Azt mondtam nem biztos, hogy tudok jönni, nem azt, hogy nem jövök!!- mosolygott kedvesen. Már nagyon hiányzott ez a mosoly.

- Gyerekek, menni kéne!!- szólt anya.

- Rendben!! Gyere Peter!!- fogtam meg a kezét, és a másik kezemmel, a csokorral bevonultunk a suliba, be a terembe. Beálltam a helyemre. Az osztálytársaimmal, mint már említettem egész jól kijöttem, így kedvesen köszöntöttek, majd megrohamoztak a rokonok. Rengeteg jó kívánság, és egy csomó szebbnél-szebb csokorral gazdagabban tértünk haza a ballagás végeztével. Elizabeth, és Andrew alapból a meghívottak között voltak, de Peternek is szorítottunk helyet. A szülők arckifejezéséből ítélve nem tudtak a fiuk érkezéséről, de nem foglalkoztak különösebben vele. Nagyon finomat főzött anya, és rengeteget beszélgettem a rég nem látott rokonokkal. Már 10 óra felé járhatott, amikor az utolsó vendég is elhagyta a házat, kivéve Petert, és a szüleit. Az ajtó becsukása után, Andrewék is úgy döntöttek, ideje lenne menni.

- Peter!! Nem számítottunk az érkezésedre, így az ágyad nincs megvetve, de gyorsan felhúzok neked egy ágyneműt!! Gyere, menjünk!!- mondta egy csöpp ellenszemvvel a hangjában Elizabeth, majd az ajtó felé igyekezett. Andrew még mondott valamit anyunak, és ő is követte feleségét. Peter is megpuszilt, majd ő is utánuk ment, de nem akartam hogy megint elmenjen, így előálltam egy számomra csodás ötlettel:

- Elizabeth néni!! Peter nem aludhatna itt??

- Nem kicsim, biztosan sok pakolnivalótok van, csak láb alatt lenne, igaz Amanda??- fordult anyához, de anya az én pártomon állt. Tudta mennyit jelentene nekem, ha itt maradna.

- Nem, maradhat nyugodtan, ha szeretne!! Nincs olyan nagy felfordulás, egyedül is rendbe tudom tenni!!- mosolygott anya.

- De…- próbált megint ki fogást keresni Elizabeth, de Andrew közbevágott.

- Beth, drágám!! Ennyit igazán megengedhetsz nekik!! Régen látták egymást!! Holnap már úgy is megy el Peter!!

- De…

- Nincs de, maradhatsz Peter feltéve, ha szeretnél!!- fordult a fiához mosolyogva a jószívű apuka.

- Igen!!- mondta boldogan Peter, majd kikísértük a szüleit, és boldogan adtam anyunak puszit, majd már el is tűntünk a szobámban. Az egész éjszakát átbeszélgettük. Volt is miről. Igaz hogy rengeteget írtam neki a levélben is, de valahogy így jobban ki tudtuk fejezni magunkat. Megtudtam, hogy az ő kiszemeltjét Adamnek hívják, és úgy érzi, a fiú is hasonlót érez iránta, bár még mindig nem biztos benne hogy ő is meleg. Megmutatta a telefonját, és hogy milyen szép képeket tudott vele készíteni. Megmutatta a nagyiját, a házat, amiben akkor élt, és mindent. Még tisztes távolságból, és igen kicsiben de azt a bizonyos Adamat is lehetett látni. Én is meséltem neki, szinte mindent még egyszer elmondtam neki, amit a levélbe írtam. Végig dőltem az ágyon, és valami nyomott. Előhalásztam a takaró alól, és Toby volt az. Megpusziltam és magamhoz szorítottam.

- Az micsoda??- kérdezte az egérkére utalva.

- Ő itt Toby, az én kis plüssállatom!!

- Értem!! Jó neve van, Billről és Tomról kapta igaz??

- Igen!! Még amikor egészen kicsi voltam, adtam nekik is egyet-egyet!!

- Az jó!! És ők hogy nevezték az övéiket??

- Bill Eminek nevezte Tom pedig… Lilinek…- mondtam elmélyedve a gondolataimba, mert akkor jöttem rá, hogy mit jelentett az-az egy mondat, amin annyit gondolkodtam.

- Mi a baj??- nézett rám rémülten Peter.

- Baj?? Nincs baj, épp ellenkezőleg!!- mosolyogtam rá.

- Mi történt??

- Anya régen mondott nekem valamit, amikor Tomtól megtudtam, hogy Lilinek hívják az egeret.

- Ki az a Lili??

- Tom hívott így még régen, és akkor csodálkoztam rajta, hogy emlékszik rá, pedig olyan ellenszenves volt velem.

- És most rájöttél, hogy miért emlékszik még rá??- tapintott a lényegre.

- Pontosan!!

- És ezt megosztod velem is??

- Ha gondolod, elmondhatom!!- és belekezdtem a mondókámba.- anyu, amikor ezt megtudtam, azt mondta: " Majd egyszer rájössz, vagy már tudod, csak még nem tudod össze kapcsolni a kettőt!!" ezzel arra célzott, hogy Tom a piti kis húzásai ellenére kedvel, és az természetes volt számára, hogy Lilinek nevezte. Mert nagyon szeretett már akkor is, csak ugye azokhoz a fiúkhoz tartozott, akik nem szeretik kimutatni az érzéseiket. Régebben bántott volna, de az új Emilit már jó érzéssel töltötte el. Peter megértett engem, ezért is szerettem vele annyira beszélgetni. Reggelig beszélgettünk, és hajnali 6 körül döntöttünk úgy hogy alszunk egy kicsit. Szorosan egymásba karoltunk, és úgy aludtunk. Igaz hogy csak egy órát, mivel már reggel volt, és Peter megy haza, de az nekünk elég volt. Együtt voltunk, csak mi ketten…