- Anya!! Megfojtasz!!- próbálta lefejteni Simonet magáról Tom.- Most Bill jön!!- bökött a másik srácra, akivel Gordon fogott kezet, és dicsérgette. Simone még egy nagy puszit nyomott fia arcára, és átvette a terepet Billnél, ezzel levegőt hagyva Tomnak. Gordon ment most oda Tomhoz, és ők is kezet ráztak vagy ezerszer. A másik két zenész, szintén valami hasonlót élhetett át, mint az ikrek. Miután alaposan megnyomorgatták az este sztárjait, szóhoz juthattak az ünnepeltek.

- Nem megyünk el valahová bulizni?? Ezt meg kell ünnepelni!!- mondta Georg, a haját igazítgatva.

- Én benne vagyok!!- helyeseltek a többiek. Majd rám és Kethrinre szegezték a tekintetüket.

- Én benne vagyok!!- mosolygott egy kis szünet után Kethrin.

- Emili??- néztek rám. Anyu ott állt mellettem, és ő válaszolt helyettem, de sajnos nem úgy, ahogy én szerettem volna.

- Nekünk még össze kell pakolni, mert holnap indulunk haza!!- karolt át anya, én csak lehajtottam a fejem.

- De csak nem indultok olyan korán, hogy ne tudjatok előtte elpakolni!!- próbálkozott Simone, és Gordon, helyeslően bólogatott.

- Hát… nem is tudom…- nézett rám anya, én meg csillogó szemekkel meredtem rá.

- Amanda néni, tessék megengedni, majd vigyázunk rá, és majd segítünk bepakolni!!- próbálkozott Tom. Tudni kell róla, hogy nem valami ügyes pakoló, de most nagyon igyekezett, és ezen a kijelentésén, Simone is elcsodálkozott.

- Na kisfiam, akkor mostantól egyedül fogsz becsomagolni!!- mosolygott Simone, Tom pedig gyorsan elhallgatott, de úgy látszik, anyunak még is sikerült a lelkére beszélni, mert így szólt végül:

- Rendben, de ne maradjatok sokáig!!- majd puszit nyomott a homlokomra a többi szülővel együtt, és elmentek. Mi pedig belevetettük magunkat az éjszakába. Nem volt túl sok hely, ahova mehettünk volna. Így bolyongtunk egy darabig, a kihalt utcákon, majd egy helyről, kellemes zene szűrődött ki. Valami házibuli féle lehetett.

- Gyertek, menjünk be!!- indult meg Tom.

- Várj!! Ez nyilván egy házi buli, ide nem illik hívatlanul bemenni!!- húztam vissza az ajtóból.

- Ki mondta, hogy nem vagytok meghívva??- lépett ki az ajtón Andreas.

- Hogy kerülsz te ide??- kérdeztem tőle.- Honnan tudtátok??- néztem szemrehányóan a fiúkra.

- Mondta Andy, hogy házibulit rendez nekünk!!- világosított fel Tom, miután lepacsizott haverjával. Gustav és Kethrin egymás mellett jöttek végig, és most is csendben álltak egymás melett egészen addig, amíg Andreas nem köszönt nekik is.

- Hello haver!! Kethrin!!- tette meg az udvariassági kört, majd beinvitált minket. A buli már nagyon ment. A zene nagyon hangos volt. Körbe vezetett minket, bár nem mindenkit kellett. Tom és Georg rögtön megtalálták a helyüket egy-egy lány mellett. Mi még bolyongtunk egy kicsit ötösben, de aztán levált Andreas, mert meglátott valami csinos cica babát. Így négyen maradtunk, majd úgy döntöttünk leülünk valami kényelmes helyre, ahol kevésbé lehet hallani a zenét. A hely az meg is volt, csak éppen ott már ültek. Találtunk még egy helyed, ott volt is hely. Leültünk, és hallgattunk. Gustavék feszült csöndben ültek egymás mellett. Majd végül Kethrin rászánta magát, és mondott valamit, és végre elkezdtek beszélgetni. Sokat nevetgéltek, és öröm volt rájuk nézni. Mi Billel ott ücsörögtünk, majd végül én is meguntam a csendet, mármint ami köztünk beállt, mert a zene igen csak hangos volt.

- Nem megyünk ki??

- Miért?? Nem érzed jól magad??

- De, nagyon is jó a buli, csak túl nagy a hangzavar, és zsong a fejem!!- álltam fel mellőle.

- Rendben, menjünk!!- állt fel. Kimentünk az erkélyre. Kellemes idő volt, és a csillagokat is szépen lehetett látni.

- Nézd, milyen szépen a csillagok!!- mutatta az égre. Ő mellém sétált, és az égre szegezte a tekintetét.

- Tényleg!!- egy jó ideig, csak az eget fürkésztük, de aztán egy nagy robbanással Tom jött ki az ajtón.

- Sziasztok fiatalok!! Na milyen a buli??- karolta át a nyakunkat.

- Szuper!!- mondta Bill tovább kémlelve az eget.

- Mi olyan érdekes??- nézett fel ő is az égre.- Az a sok kis fényes pont??

- Csillagoknak nevezik őket!!- fordultam felé, és belenéztem azokba az igéző barna szemekbe.

- A te szemedben is van egy olyan!!- kémlelte a szememet.- Igaz Bill??- fordította ide ikrét is.

- Ugyan!!- néztem vissza az égre.

- Na skacok, akkor jó kémlelést, engem várnak benn a csajok!!- mondta, majd egy nagy sikoly kíséretében visszament a házba. Bill csak sóhajtott egy nagyot.

- Mi az??- kérdeztem érdeklődve.

- Megint játssza a casanovát, és figyeld meg, hazafelé majd nekünk kell támogatni, mert nem bír majd lábon állni!!

- Állok elébe!!- mosolyogtam rá kedvesen. Ezen ő is elmosolyodott.

- Nem vagy szomjas??- mondta hosszas csönd után.

- De!!- beballagtunk a házba, és bevetettük magunkat az italok tömkelegébe. Minden féle ital volt ott. Gyorsan kevertünk egy boroskolát magunknak, és szétnéztünk a házban. Gustavék még ugyanott ültek, de immáron egy-egy pohárral a kezükben és egész jól szórakoztak. Georg éppen egy lányt fűzött, Andreast nem láttuk, és Tomot sem. Majd egy feltűnően csinos lány tipegett oda Billhez, és kérdezősködött, hogy ő tényleg a Tokio Hotel énekese-e, meg egyebek, aztán jött a kérdés:

- Jössz táncolni??- Bill zavartan rámnézett, majd rávágta.

- Nem tudok táncolni!!

- Menj nyugodtan!!- súgtam oda neki.

- Nah légyszi!!- nyavalygott a lány.

- Hát… legyen!!- én csak mosolyogtam, és figyeltem, ahogy a lány húzza befelé a tömegbe. Visszamentem az erkélyre, és fürkésztem tovább a csillagokat, és iszogattam. Aztán egy dőlöngélő alak jött ki az ajtón. Majd leült a mellettem üresen álló székbe. Oda sem néztem, mert sejtettem hogy ki az. És a sejtésem beigazolódott. Tom volt az, és valami Emili félét nyökögött.

- Hát te?? Nem vagy benn??

- Mint látod, itt vagyok!!- mondta szépen vontatottan egy kicsit akadozva.

- Nem jó a felhozatal??- ültem le mellé én is.

- De, az nagyon is jó!!

- Hát akkor mi a baj??- néztem rá értetlenül.

- Hiányzik egy csillag az égről!!- emelte az égre a tekintetét. Jó kis tématerelő hadművelet nem??

- Honnan tudod?? Megszámoltad??- próbáltam viccelődni.

- Ott van a szemedben!!- nézett rám, mire én is oda kaptam a szemem, és egymás szemét fürkésztük.

- Kicsit sokat ittál, nem gondolod??- szólaltam meg hosszas csend után.

- Meglehet!!- de nem vette le rólam a szemét.

- Lassan mehetnénk haza!!- szakadtam ki a barna szemeinek a varázsából, és felálltam.

- Lehet!!- mondta, majd megpróbált felállni, több-kevesebb sikerrel. Már épp dőlt volna el, amikor hirtelen reflexből elkaptam az egyik karját.

- Ez így nem fog menni, támaszkodj rám!!- nem kellett neki kétszer mondani, azzal a csöppnyi súlyával teljesen rám nehezedett, de végül is nem bántam.- Tudod mit, ülj vissza, én megkeresem a többieket, és mondom, hogy hazamegyünk, és maradjanak, ha akarnak!!- ő csak bólintott, majd visszaült. Bementem a házba, és keresgélni kezdtem az embereket. Úgy voltam vele, ha egyet találok, akit ismerek, az majd szól a többieknek. Átvergődtem az embereken, és nézelődtem. Az egyik sarokban ismerős párocskát véltem felfedezni. Kicsit közelebb mentem, és már egészen jól kivehető volt, hogy Gustav és Kethrin üldögélnek ott. Lassacskán haladtam közelebb a lökdösődés miatt. Már majdnem elértem őket, amikor valaki erőteljesen belém jött, és ettől a földre zuhantam. Ő meg természetesen rám. Lelöktem magamról, és szitkozódtam egy darabig, amíg észre nem vettem, hogy az illető nem más, mint Georg.

- Bo… bocsi!!- akadozott a nyelve, de azért felsegített.

- Semmi baj!!- álltam fel, majd látva labilis állapotát, inkább még sem neki mondtam el, hogy hazamegyünk. Még a végén elfelejtette volna.- Többiek??

- Tom nem tudom, Bill egy csajjal beszélget, Gustavék meg…

- Őket tudom, hol vannak, köszönöm!! Szia!!- és indultam volna, de megfogott.

- Hová mégy?? Még gyerek az idő!!

- Elfáradtam, haza megyek, Tommal együtt!!- a Tom szó után elég érdekesen nézett rám, majd elvigyorodott.

- Értem én!!

- Nem az, amire gondolsz!!- fékeztem meg a fantáziáját.

- Jól van, jól van nekem, nem kell magyarázkodni!!

- Megmondod a többieknek, hogy hazamentünk?? De ne fűzz hozzá semmit!!- néztem rá kicsit mérgesen.

- Oké, megmondom!! Szia!!- majd visszatért a táncoló tömeg közé. Még utána néztem, majd mielőtt mentem volna ki egy utolsó pillantást még vetettem a táncoló tömegre, hátha meglátom Billt, de semmi így ránéztem a Gustav-Kethrin párosra, egész jól szórakoztak, így mentem vissza az én részeg casanovámhoz. Már majdnem elaludt a székben szegénykém.

- Tom, ébredj!!- keltegettem a székben békésen alukáló Tomot. De rám sem hederített. Aludt tovább. Közelebb hajoltam a füléhez és hangosabban ébresztgettem.- Tom, kelj fel, megyünk!!- erre mocorogni kezdett, majd egy hirtelen mozdulattal az ölébe húzott.

- Mi a baj cica??- kérdezte még mindig csukott szemmel.

- Tom, ne szórakozz!! Eressz!!- próbáltam felállni, de nem engedett.- ha nem engedsz el, megmondom mindenkinek, hogy van egy plüss egered, és mindig azzal alszol!!- na ez hatott. Elengedett, én meg gyorsan felálltam. Kinyitotta végre a szemét, és megpróbált felállni. Megint segítenem kellett, de nem bántam.- Gyere, menjünk!!- majd szépen komótosan kisétáltunk a ház kapuján, és hazafelé vettük az irányt. Nem sajnálta magától az ital, az már egyszer biztos, mivel olyan dolgokat mondott nekem, hogy…"

- Miket nagyi??

- Amiket akkor nem gondolt komolyan!!

- Miért, utána igen??

- Hát… azt mondta igen!!

- Na, végre valami izgi!!

- Miért, ez neked nem volt eddig izgi??

- Dehogynem, a Peteres rész, kifejezetten tetszett, de mit mondott Tom??

- Jaj, olyan vagy, mint az anyád!!

- Hát, rokonok vagyunk vagy nem??

- De bizony, nagyon is!!

- Na!! Miket mondott Tom??

- Javíthatatlan!! Nah szóval…

"- Emili, tudod-e, hogy én mennyire szeretlek!!

- Tudom, és én is!!

- Mennyire?? Kicsit, vagy nagyon??

- Fontos ez??

- Igen, kicsit vagy nagyon??

- Nagyon!!

- Az jó mert én is!! És még a segged is jó!! Megfoghatom??

- Nem!!

- De azt mondtad, szeretsz!!

- Az más!!

- Jó, akkor én nem szeretlek!!

- Akkor ne szeress!!

- Rendben!!- és csendben haladtunk tovább. Olyan volt, mint egy óvodás. Végre hazaértünk. Felmentünk az emeletre, és befektettem az ágyába.- Jó éjt Tom!!- takargattam be, és épp indulni készültem, mivel úgy sem szeret, minek maradjak.

- Várj!!

- Mond!!

- Én még is szeretlek!!

- Ennek örülök!! Na aludj!!

- És te is??

- Igen én is!! Aludj szépen!!

- Nagyon vagy csak kicsit??

- Tom!! Aludj már végre!! Igen, én is nagyon szeretlek!!- és becsuktam az ajtót. Átmentem a szobámban békésen alvó anyukámhoz. Bedőltem az ágyba, és úgy terveztem holnap délig fel sem kelek, de aztán nem így lett. Reggel nyolckor, anyu már nem volt a szobában, amikor Bill rontott rám.

- Te lefeküdtél Tommal??- ült le az ágyam szélére, és elég dühös arcot vágott. Én épp akkor keltem fel, így nem tudtam mit mondani, és csak néztem rá értetlenül…