"Vacsora után, már rögtön mentem fürdeni, és utána pizsiben ültem le a nappaliban a tévé elé. Akkor szerencsére nem volt olyan Tomos affér. Anyuék elmentek valami jó kis helyre, Gordonnal. Nem vacsorázni, hanem valamit meg akartak anyunak mutatni. Nem soká a fiúk is csatlakoztak hozzám, az alvó cuccukban.

- Már várjátok a koncertet??

- Igen!!- vágta rá Bill.

- Nem izgultok??

- Én igen!!

- Én egy cseppet sem!!- mondta Tom hűvös nyugalommal, majd kivette a távirányítót a kezemből, és elkapcsolt. Épp valami nagyon jó film ment, így ráripakodtam:

- Ennek örülök, Mr. Nyugalom, de azért örülnék, ha visszakapcsolnál!!

- Miért?? Van más jó film is!!

- Tudom, de én azt szerettem volna nézni!!- és el akartam venni a távirányítót, de nem hagyta. Mindig elhúzta, és amikor ár teljesen közel voltam hozzá, hogy elvegyem, oda dobta Billnek.- Add ide!!- könyörögtem neki, de ő csak mosolygott. Tőle is próbáltam el venni a távirányítót, de hasztalan volt a próbálkozás.- Oké, akkor azt néztek, amit akartok, én azt hiszem, megyek, lefekszem!!- álltam fel, és készültem befelé a szobámba.

- Most haragszol??- kérdezte bűnbánóan Bill.

- Nem!!- mosolyogtam vissza.

- Biztos??- nézett hátra Tom is.

- Rátok nem lehet!!- kacsintottam rájuk, mire ők is elmosolyodtak, és végre bejutottam a szobába. Még utoljára kinéztem az ablakon, és egy puszit küldtem Peternek, majd bedőltem az ágyba. Fáradt voltam ugyan, de a holnapi nap izgalmaitól nem nagyon tudtam elaludni. Még halottam, amikor a fiúk is feljöttek, majd nem sokkal utánuk, anyu is megérkezett Simonékkal. Nyomott egy puszit a homlokomra, mert azt hitte, alszom, és ő is lefeküdt. Reggel, amikor felébredtem anyu már nem volt benn a szobában. Feltápászkodtam én is az ágyról, majd belenéztem a tükörbe. Hát… nem voltam valami szívderítő látvány az biztos. A hajam az égnek állt, és a takaró lenyomata az arcomat díszítette. Gyorsan megigazítottam a hajam, és kimentem a mosdóba. Majd mikor végeztem kisétáltam, és úgy terveztem vissza, megyek a szobámba felöltözni, de valami nagyon finom illat csapta meg az orrom. Inkább a konyhát vettem célba. Útközben egy szintén kómás Billel is találkoztam.

- Jó reggelt!!- mondta rekedtes hangon. Neki is szerteszét állt a haja, de nem baj, ő így nézett ki jól.

- Neked is!!- köszöntem kedvesen, majd együtt léptünk be a konyhába.- Mi ez a jó illat??

- Palacsinta!! Azt hiszem, nektek is ez a kedvencetek nem, Bill??- mondta, nem is kérdezte, anya a gáztűzhely mellett állva.

- De, az!!- mondta a hátunk mögül kómásan Tom.

- Hogy-hogy sikerült ilyen hamar felkelnetek??- lépett be Simone is.

- Ilyen jó illatoknak nehéz ellenállni!!- mosolygott, kicsit éberebben Bill. Simone csak mosolygott.

- Nyomás, felöltözni és utána megkóstolhatjátok ezt a finomságot!!- tette az ebédlő asztalra a kész palacsintákat anya. Nem is kellett kétszer mondani, egyszerre rohantunk be a szobáinkba, és hamar kész is lettünk, vagyis csak én és Tom, mert Bill néha még otthon is festette magát, és ez a mai is ilyen nap volt. Egymás mellett sétáltunk Tommal a konyhába, és a hajával állandóan a szemembe vágott. Nem kötötte össze, bár eddig még sosem láttam leengedett hajjal, pedig így is nagyon jól néz ki.

- Nem kötnéd össze a hajad??- vettem rá magam végül, mert már kezdett fájni az arcom.

- Nem, Miért?? Nem tetszik??

- De, a hajad az jó, csak az ne tetszik, hogy nyelem a fürtjeidet!!- még csapott egy utolsó vele az arcomra, majd végül egy nagy öntelt vigyor kíséretében össze kötötte. Bementünk a konyhába, és leültünk, egy kicsivel később Bill is megérkezett, és végre hozzá láthattunk a palacsintákhoz. Be is kebeleztük gyorsan, majd segítettünk elpakolni, mármint segítettem, mert a fiúknak sürgős dolguk akadt a vécét illetően. Miután rendbetettük a konyhát anyuval és Simonnal elmentünk vásárolgatni, mert a fiúk még egy gyors próbát iktattak be délelőtt, és délután a helyszínen akarnak próbálni, Gordon meg majd fuvarozza őket, és délelőtt neki is valami próbája van a zeneiskolában. Felsétáltunk és becsalogattam őket abba a cukrászdába, ahol előző nap olyan finom sütit ettem. Titkon reméltem, hogy találkozom Kethrinnel, és együtt lehetünk majd a koncerten. Sajnos ez nem így alakult, mert Kethrinnel nem találkoztam, de legalább ettem egy nagyon finom sütit. Miután meguntuk a cukrászdában való ücsörgést, elmentünk szétnézni. Ugyan előtte levő nap sétálgattam, de nem tudtam mit érdemes megnézni, így most Simone mutatott néhány dolgot. Eléggé elfáradva estünk be az ajtón. A fiúk, már mind otthon voltak. Simone megmelegítette az ebédet, és ettünk.

- Mi a délutáni program??- kérdezte Simone, pedig tudta nagyon jól, de ez most jól esett a fiúknak, hogy dicsekedhetnek. Egymás szavába vágva meséltek:

- Először is, elmegyünk a többiekért…- kezdte Bill.

-… aztán elmegyünk a helszínre próbálni…

-… és behangolni a hangszereket…

-… aztán próbálunk egy utolsó, hogy milyen a hangzás…

-… és utána már kb. annyi lesz az idő, hogy rendbe szedjük magunkat…- itt Billre pillantott.

-… és kezdődik a várva várt Koncert!!- fejezte be Tom. Simone örömmel hallgatta meg vagy 100-szorra ezt az előadást, de büszke volt a fiaira, és hogy teljesülni fog remélhetőleg az álmuk…"

- Nagyi!! Folytasd légyszi!!

- Bocsánat, csak elkalandoztam!! Hol is tartottam?? Jah igen, szóval…

"Befejeztük az ebédet, és a fiúk felmentek összepakolni a cuccaikat. Felmentem hozzájuk, de először Billhez. Megöleltem és megpusziltam, majd a fülébe súgtam:

- Kéz és lábtörést!!

- Á, szóval törjem ki a lábam!!

- Dehogy is, te bolond, csak ilyenkor nem hoz szerencsét, ha azt mondom, hogy Sok szerencsét!!

- Tudom, csak vicceltem!! Köszi, hogy itt vagy!!

- Ki nem hagynám!! Na megyek, eljátszom ezt a bátyáddal is!!

- Rendben, de vigyázz vele, ő nem fog megelégedni egy ilyen gyenge kis szerencse puszival!!

- Oké, akkor ő majd kap mellé egy szerencse pofont is!!- kacsintottam rá, majd bementem a drágalátos ikréhez is.

- Kip-kop!!- álltam mögé.

- Á, szia!!

- Csak kéz és lábtörést szerettem volna kívánni!!

- Á, szóval törjem ki a lábamat??

- Le se tagadhatnád, hogy Bill ikre vagy!! Ő is pont ugyanezt mondta!!

- Köszönöm!!

- Mit??

- Hogy sok szerencsét kívántál!!

- Á, szóval ismered az e fajta szerencsekívánásokat??

- Igen!!

- Tessék, itt egy szerencse puszi,- nyomtam az arcára egy nagy puszit.- és hajrá!!

- Csak ennyi??- nézett könyörgően.

- Egy szerencse fülest is kaphatsz?!- emeltem fel a kezem.

- Nem, köszi!! Megelégszem egy puszival!!- nevetett, majd őt is megöleltem, és kivonultam a szobájából. Lementem anyuékhoz. A fiúk is jöttek nem soká, és el is húzták a csíkot Gordonnal együtt.

- Mit csinálunk most??- tettem fel a költői kérdést.

- Van kedvetek megsütni a fiúk kedvenc sütiét??- ajánlotta fel Simone.

- De szívesen!!- ajánlkoztunk anyuval, így meg is volt a délutáni program. Nagyon jól éreztem magam, rengeteget segíthettem, és nyalakodhattam persze. Már alig vártam, hogy kész legyen. Amint kész lett, megkóstolhattuk a művünket.

- Már értem miért ez a kedvencük a fiúknak!!- anyuék csak mosolyogtak.

- Nézzetek csak az órára??- mutatott a falon lógó tik-takra.

- Jézusom!! Már ennyi az idő??- kaptam az arcomhoz.- Én megyek készülődni!!- és el is tűntem gyorsan. Vagy fél órán keresztül csak a ruhákat válogattam, de végül valami szolidnál maradtam. A hajamat össze fogtam, mert nem akartam úgy kinézni egy kis tombolás után, mint egy oroszlán. A sminkkel nem igazán foglalkoztam, nem vagyok egy nagy sminkelős típus, de a szememet kihúztam szokásomhoz híven. Mire kész lettem Simonék már karba tett kézzel álltak az ajtóban.

- Mehetünk??- kérdezte anya, és a cipőjét húzta.

- Igen!!- bólintottam, majd én is felvettem a cipőmet, és el is indultunk anyu autójával. Én néztem ki az ablakon, és azon tűnődtem, mit érezhetnek most a fiúk, anyu vezetett, Simone pedig navigált. Mire odaértünk éppen őket konferálták fel. Gyorsan besiettünk, a felmutatott jegyekkel. Én előre furakodtam amennyire csak lehetett, anyuék inkább távolabbról szemlélték a dolgokat. Végre előre jutottam, és figyeltem őket. Amikor megláttak, mint ha bíztató hatással lettem volna rájuk. Nagyba ment a tombolás. Egyszer, egy lány keményen meglökött, és kis híján elestem, ezt Bill is észrevette, és rögtön szólt, két-két ajtós szekrénynek, akik felraktak a színpadra. A zene elhallgatott, és én ott álltam Bill mellett a színpadon. Csak álltunk, és néztük egymást, aztán Gustav megindította a dobokat, Georg csatlakozott, majd Tom is, és az a rész jött, ahol énekelni kell. Bill elkezdte, én meg épp indultam volna lefelé, amikor elém, nyomta a mikrofont. A szájával tátogta, mit kell énekelni, szerencsére csak ordítani kellett. Végre vége lett a számnak, nyomott egy puszit az arcomra, és lesétáltam a színpadról. Akkor azt hittem, az volt életem utolsó, és egyben első színpadi élménye, de nem így lett…"

- Miért?? Voltál még színpadon máskor is??

- Igen, kicsikém, de ez még később volt, amikor…

- Ne, majd ha odaérünk, elmondod, de mond tovább!!

- Rendben!! Tehát…

"Onnan néztem végül végig a koncertet, de így is jó volt. Fergeteges koncert volt. A többi sem maradt el tőle, sőt, egyre jobb és jobb volt. Billék végül elköszöntek, majd lejöttek a színpadról. Alig hogy leértek, mindegyikőjüknek a nyakába vetettem magam, és körbe puszilgattam. Aztán amikor abba hagytam, egy csapat lány is megrohamozta őket.

- "Egy autogramot kérhetek??" "Egy fényképet légyszi!!" "Kaphatok egy puszit!!"- ezek, és ehhez hasonló kérésekkel nyaggatták a fiúkat. Ahogy észrevettem, nagyon élvezték. Voltak idősebbek is, nem csak ilyen kis fiatal csitrik, sőt még fiúk is. Ők persze nem vágytak egy puszira. Ő megelégedtek egy kézfogással is. Amikor végre elcsendesedtek, és szétoszlottak, csak egy ismerős lány maradt benn. Amikor közelebb jött, észrevettem, hogy az Kethrin, és rögtön odamentem hozzá.

- Szia!!- ugrottam a nyakába.

- Szia!! Láttalak a színpadon, jó hangod van!!

- Ugyan, egyébként köszönöm!! Én viszont nem láttalak!! Merre voltál??

- Itt hátul, nem volt kedvem előre menni, elég nagy volt a lökdösődés!!

- Éreztem!!- fájlaltam a fenekemet.

- Na mi van?? Csak nem megütötted azt a formás kis popódat??- jött oda Tom az ő "szellemes" kijelentésével.

- Lökött!!- löktem meg egy kicsit.

- Á, szia Kethrin!! Gustav már várt!!- erre megböktem egy kicsit, és szegény Kethrin nem tudta hogy hová nézzen, mert az arcszíne gyorsan pirosra váltott.- Áu, ez fájt!!- nyafogott Tom.

- Megérdemelted!!- nyújtottam rá nyelvet.- Ne is figyelj rá, szeret kötözködni!!- fordultam Kethrinhez.

- Semmi!!- váltott normál arcszínre, de nem sokáig, mivel már ott is voltak a többiek.

- Sziasztok!!- köszönt zavartan Kethrin.

- Szia!!- köszönt Bill, majd hozzám fordult.- szép hangod van!!

- Ugyan!!- mentegetőztem.

- Hello!!- köszönt Georg is, majd a következő lépésnél ő is felém fordult.- Húha, kiscsaj!! Állati hangod van!!

- Jah, mint egy oroszlán mi?? Sőt még a hajam is olyan!!- erre elkezdtek nevetni, kivéve, az utolsó kis zenészt.

- He… helo!!- köszönt szintúgy zavartan Gustav.

- Szia!!- kezdett megint pirulni Kethrin, és éreztem, hogy közbe kell avatkoznom, de szerencsére helyettem odajöttek a szülők, és sorra puszilgattak mindenkit. Én csak mosolyogtam, és Kethrin is oldódott végre.