"A napok szörnyen lassan teltek. Egyik nap még vígan beszélgetek és hülyülök Peterrel most meg kilométerekre, van tőlem. Gyorsan írtam is neki egy levelet, melyben kifejtettem, mennyire hiányzik, csak sajnos feladni nem tudtam, mert ő nem adta meg a címét, így megtartottam, és arra gondoltam majd hozzátűzöm ahhoz, amit majd neki írok válaszlevélként. Végre eljött a várva várt csütörtök, mert ugyebár azt mondtam Billéknek hogy két nappal hamarabb, megyek.

- Anya!! Kész vagyok!!- vonszoltam le egy bőröndöt magam után.

- Rendben kincsem!!- jött ki egy hűtőtáskával a kezében. Bepakoltunk a kocsiba, és beültünk. Anyu beledugta a zárba a kulcsot, és rámnézett.- Indulhatunk??

- Másra sem vágyom, csak hogy ott legyünk!!- mosolyogtam rá, és végre elindultunk. Út közben nem sokat beszélgettünk. Szavak nélkül értettük egymást. Egy pici arc mozdulat, és tudtam, hogy anyunak víz kell, vagy inkább csak éhes. Ezért is voltunk meg olyan jól. Végre megérkeztünk Loitschébe.

- Kész nyelvtörő kimondani nem??- kérdezte anya, miközben mind ketten a táblát fürkésztük.

- Az, főleg leírni!!- mosolyogtam, majd tovább indultunk. Sajnos vagy kétszer eltévedtünk, mert vagy hamarabb lefordultunk egy utcával, vagy másik oldalra. De végre kilyukadtunk egy szép ház mellett. Még egyszer-kétszer megnéztem, hogy tényleg jó helyen vagyunk e, de amikor becsöngettünk és Simone nyitott ajtót akkor már biztos voltam.

- Sziasztok!!- örült meg nekünk, és megpuszilgatott.

- Mi is örülünk neked!!- mondta anya.

- A fiúk mondták, hogy eljöttök, így kész az ebéd is, az ágy felhúzva. Gyertek beljebb.

- Apropó fiúk…- de Simone befejezte helyettem.

- Nem soká ők is jönnek!! De remélem nem itt az ajtóban, akarod megvárni őket!!

- Nem persze!!- és bementünk.- a cucc??

- Majd később bepakoljátok, addig bemutatlak titeket Gordonnak, a férjemnek!!

- Valaki engem szólított??- jelent meg egy kedves kinézetű úr a nappali ajtajában.

- Gyere szívem!! Szeretném neked bemutatni a fiúk legjobb barátját, Emilit, és az anyukáját!!- mutatott be minket egymásnak, de anyuék elég furán néztek egymásra a férfival. Ezt csak én vettem észre, mert Simone nem törődött vele, inkább beinvitált minket. Anyuék elég szúrós pillantásokat vetettek egymásra. Úgy döntöttem majd később kikérdezem őt. Bementünk és leültünk az ebédlőben. Mindenféle finomságokat tett elénk Simone, és már épp hozzákezdtünk volna, amikor nagy zajjal megérkeztek az ikrek. Rögtön elkiáltották magukat:

- Anyu!!

- Gordon!!- hallatszott a párhuzamos ordibálás.

- Itt vagyunk!!- ordítottak egyszerre Simone és Gordon, amin egy jót derültek, csak aztán Gordon ránézett anyára és rögtön abbahagyta. A fiúk bejöttek, és eléggé meglepődtek rajtunk.

- Sziasztok!!- köszöntötte őket Gordon.

- Jó napot!! Hello!!- köszönt Bill.

- Csá!!- mondta lazán Tom.

- Üljetek le fiúk, majd ebéd után beszélgettek, és jól megnézhetitek Emilit!!- mosolygott Simone, mert a fiúk, szerintem nem tudtak hova tenni, de majd miután kiderült, hogy én vagyok az aki nagyon meglepődtek. Felálltam, és közelebb mentem hozzájuk.

- E… Emili??- kérdezte Bill.

- Én lennék!!- mosolyogtam szégyenlősen. Nem mondott többet, hanem jól magához szorított. Tom még meglepetten állt ott egy darabig, amíg el nem engedtük egymást Billel, majd erőt vett magán, jó alaposan végig nézett még egyszer tetőtől talpig, és a tőle megszokott lazasággal annyit mondott:

- Rég láttalak!!- de mielőtt válaszolhattam volna, Gordon ránk szólt.

- Üljetek le, majd ebéd után, beszélgettek!!- nem is álltunk ott tovább, hanem helyet foglaltunk, és szedtünk. Ebéd után, mint ahogy meg volt beszélve a fiúk megmutatták hol fogunk aludni. Egy szép nagyszobát kaptunk két ággyal. Anyuék lent maradtak beszélgetni, amint láttam rájuk is fért, meg volt is mit. Amikor bementünk a szobába rögtön az ablakot vettem célba. Valamilyen megszokás képpen mindig először az ablakon néztem ki, és csak utána a szoba többi részét. Miután ezzel végeztem és megláttam, hogy milyen szép a kilátás, leültem az ágyamra, majd a fiúk is.

- Egyébként mi újság veled??- törte meg a csendet Bill.

- Azonkívül semmi, mint amit neked leírtam a levelekben!!- mosolyogtam rá.

- Tudom, csak tudod ez ilyen rutinkérdés!!- mosolygott vissza.

- Akkor visszakérdezek!! És veletek??- néztem itt rá és Tomra.

- Meg vagyunk!!- szólalt meg végre.

- Értem!!

- Kicsim!! Gyere, pakoljunk be!! Majd utána még lesz időtök beszélgetni!!

- Megyek!!- álltam fel, és útba vettem az ajtót. A fiúk még ott maradtak az ágyon.- Mit néztek annyira??- fordultam feléjük, mert valamit nagyon lestek rajtam.

- Semmi!!- fordították el a fejüket. Ezen mosolyognom kellett. Majd felálltak és együtt lementünk. Segítettek bepakolni. Nem látszott rajtuk, hogy milyen erősek, de még is csak lehetett erejük, ha az én akárhány kilós cuccomat csak úgy pikk-pakk ki tudták kapni és felrobogni vele az emeletre. Miután mindent felvittünk, anyuval nekiálltunk kipakolni, és itt volt az alkalom, hogy rákérdezzek:

- Anya!!

- Tessék kincsem??- bújt ki a nagy bőröndből egy adag ruhával.

- Miért nézel olyan csúnyán arra a Gordonra vagy kire??- itt anyának kiestek a ruhák a kezéből. Itt már tisztasor, hogy valamit titkol.- Anyu!! Jól vagy?? Ülj le egy kicsit!!- fogtam meg a kezét, és leültettem az ágyra.

- Jól vagyok!!

- Rendben, tudod mit?? Akkor nem is kérdeztem semmit. Gyere, pakoljunk tovább!!- és álltam volna fel, de anya megfogott és visszaültetett.

- Nem, elmondom!!- visszaültem, és figyelmesen hallgattam.- Jól láttad, ismerem is ezt a pasast, sajnos túl közelről. Ő… még apádnak volt a barátja. Barátja?? Legjobb barátja. Rengeteget voltak együtt. Így mi is összeismerkedtünk. Volt neki egy barátnője. És a végén kiderült, hogy az a kis ribanc!!- szorította ökölbe a kezét.- azért volt csak együtt Gordonnal, hogy megszerezze Josephet. Aztán ezt ugye megtudtam, meg Gordon is és faképnél hagytuk egymást. Sokáig azt hittem, Gordon tervelte ki ezt az egészet, és azért jártak annyit a nyakamra, de rá kellett jönnöm, hogy nem így volt. Csak nem tudtam véglegesen elszakadni apádtól, mert akkor már a hasamban voltál, így ő nem tudja, hogy létezel, és Gordon is csak most tudta meg. Tudom, hogy nem az ő hibája, de akkor is!!- ehhez már nem tudtam hozzá szólni. Leragadtam annál a résznél, hogy az apám nem tud a létezésemről, de aztán rájöttem, hogy nem is baj. Láttam, hogy élik meg az ikrek a szüleik válását, és milyen, ha csak a gyerek miatt maradnak együtt a szüleik.- Na?? Mit szólsz hozzá?? Nagyon haragszol rám??

- Nem, egyáltalán nem!!- ezen anya meglepődött. Biztosan azt várta, hogy kiborulok, és ordítozom, de nem tettem.

- Va… valóban??

- Igen!! Helyesen döntöttél apuval kapcsolatban. Jobb ezt megélni, mint hogy csak miattam maradjatok együtt, vagy egy válás.

- Jaj kicsim!! Kezdesz felnőni!!- ölelt magához.

- Hát igen, és most ez a felnőtt azt mondja neked, hogy ne haragudj Gordonra. Nehéz lesz, de el kell fogadnod, hogy ő nem tett semmi rosszat. Na pakoljunk, mert még szeretnék a fiúkkal is beszélgetni.

- Rendben és…

- Tudom, nem mondom el nekik!!- mosolyogtam rá.

- Köszönöm!!- és nekiálltunk pakolászni. Most éreztem igazán, hogy nem anya lány, hanem barátnő viszony van köztünk, és ettől jelentősen feldobódtam. Gyorsan bepakoltam a szekrénybe, és mentem is ki, de még utoljára emlékeztettem anyut, hogy ne legyen olyan mogorva Gordonnal. Ő csak bólintott, én pedig célba vettem a nappalit, remélve, hogy ott vannak a fiúk. De csak Gordon ült ott a Tv előtt.

- Hello!!- köszöntem, amikor leértem.

- Szia!! Ha a fiúkat keresed, kint vannak az udvaron!!

- Köszönöm!!- és indultam volna kifelé, de utánam szólt.

- Mi is a teljes neved??

- Miért tetszik akarni tudni??

- Tegezz csak!!

- Akkor, miért akarod tudni??

- Csak úgy!!- nah igen. Itt már levágtam, hogy biztosan anyu miatt, de nem baj.

- Emili Picher vagyok, de ha megengedi én, most mennék ki!!

- Persze, menj csak!!- majd visszameredt a Tv-re és én meg mentem ki. Amint kinyitottam az ajtót, egy aranyos kutyus támadta meg a lábam. Állat barát voltam már akkor is így leguggoltam hozzá, és megsimogattam.

- hogy hívnak téged??- kérdeztem tőle, majd megláttam a bilétát a nyakában.- Scotty!!- olvastam.- Hogy kerülsz te ide??- mentem kijjebb, és célba vettem a hátsó kertet. Ott volt Bill meg Tom meg még két srác.

- Sziasztok!!- köszöntem mikor odaértem.

- Szia!! Látom, megismerkedtél Scottyval!!- nézett a kutyára Bill.

- Igen, ő a te kutyád??

- Igen!! Egy menhelyről hoztuk el még régen Tommal, mikor ideköltözünk.

- Értem!!

- Khm…- köszörülte meg a torkát a szőke rövid hajú srác.

- Jaj, bocsi!! Be sem mutattunk nekik!! Ő itt…- mutatott a szőke hajú srácra, aki felállt és odajött hozzám, majd bemutatkozott magától:

- Gustav vagyok, a Tokio Hotel dobosa.- nyújtott kezet.

- Szia, én pedig Emili Picher vagyok!!

- Tudom, sokat hallottam már rólad!!- én erre csak rápillantottam Billre, aki egy kicsit el is pirult ezen.

- És ő itt…- mutatott a hosszabb barna hajúra.

- Georg vagyok, a Tokio Hotel basszera.- nyújtott kezet ő is.

- Én pedig…

- Emili Picher!!- mosolygott kedvesen.

- Igen!! Úgy látom már ismertek egy kicsit.

- Igen, Bill sokat mesélt nekünk rólad!!

- Remélem csak jót!!- kacsintottam Billre, mire elkezdtek nevetni.

- Csak is!!- mondta a szőke, vagyis Gustav.

- Mi jót csináltatok itt kinn??- ültem le én is az egyik napozóágyra.

- Beszélgettünk.

- Megtudhatom hogy miről??

- Arról, hogy-hogy fogunk éjszaka halálra ijeszteni!!- nevetett Tom.

- Na és?? Mi jót találtatok ki??

- Azt hiszed, majd elmondjuk mi??- mosolygott Georg.

- Miért, talán nem??- vetettem be a legédesebb mosolyomat. Még tisztán emlékszem azokra az arcokra, amiket vágtak, főleg az a Gustav gyerek.- Nah??- próbáltam még ennél is kedvesebben nézni.

- Hát…- húzták az agyamat. Majd hirtelen rám vetette magát Tom és Bill és kegyetlenül csikizni kezdtek. A többiek csak nevettek ott.

- Ti nem akarok segíteni??- kérdeztem a két álldogáló jómadárt, amit nagy valószínűséggel félre értettek, és ők is nekiálltak csikizni. Hát, nem mondhatom, hogy unatkoztam ott." Nah de most nyomás lefeküdni, holnap folytatjuk oké??

- Rendben nagyi!!