9. rész - Újabb barátnak mondhatok búcsút
A csengő megnyomódott, és már szaladtam is az ajtóhoz. Mindent megmutattam neki, ami látványosság lehetséges itt. Egész jól összebarátkoztunk. Már estefelé járhatott, amikor haza indultunk. Éppen akkor jöttek át a szülei is. anyu kitett magáért, mert isteni kaját csinált. Jót beszélgettek, és mi is elvoltunk. A vacsi közepe felé felmentünk a szobámban és ott folytattuk a beszélgetést. Rengeteg időt töltöttünk együtt utána. A bunkert, azt persze nem árultam el neki. Amikor Bill válaszolt, és megkérdezte, hogy állunk Peterrel én mindent szépen elmeséltem neki. A bandájuk is szépen haladt előre. Azt mondta, hogy neki is alakulóban van egy barátnő. Ennek megörültem. Rákérdeztem Tomra is, amire igazán megdöbbentő választ kaptam. Azt írta, hogy rengeteg barátnője van, és volt. Nekem és Peternek érdekesen alakult a kapcsolata. Éppen a parkban álldogáltunk, és esett az eső. Mivel már szinte vele is olyanok lettünk mit a testvérek, nem bántuk, ha összebújtunk. Jó szorosan hozzá bújtam, ő meg betakart a kabátjával. Épp indultunk haza, amikor megbotlottam. Elestem, ő meg rám. Jót röhögtünk rajta, mivel nem ez volt az első. Aztán hirtelen elkomorodott.
- Mi a baj??- kérdeztem még mindi a földön fekve.
- Megcsókolhatlak??- megdöbbentett, és már majdnem elnevettem magam, mert az hittem viccel, de még sem. Bólintottam, ő meg rá tapasztotta a száját az enyémre. Nem éreztem semmi különöset. Se jó, se rossz nem volt, csak egy baráti csók. Amikor elváltak a szájaink egymástól, felállt, és felsegített. Elindult haza. Utána futottam, mivel nem tudtam, mi van.
- Mi a baj??- fogtam meg a vállát.
- Semmi!!- válaszolt mogorván.
- Haragszol??
- Nem rád!!- válaszolt a következő kérdésemre is.
- Akkor??- erre megállt, és szembe fordult velem.
- Te éreztél valamit, amikor megcsókoltalak??- nézett rám könyörgően. De nem akartam neki hazudni.
- Hát… ez egy baráti csók volt, mást nem éreztem. Miért te igen??
- Hát… az a baj hogy én sem. És… az-az érzésem, hogy… Meleg vagyok!!- mondta szomorúan, és mint aki szégyelli magát elindult haza.
- Semmi baj, hallod??- indultam utána.
- Már hogy ne lenne baj?? A szüleim nem fognak neki örülni. A suliban kiközösítenek.
- Eddig is különcök voltunk, a szüleidnek meg nem kell megtudni, elég ha én tudom oké??- próbáltam biztatni.
- Tényleg megtennéd??
- Hiszen a barátod vagyok, ráadásul a suliban is az a hír terjeng, hogy járunk!!- kacsintottam rá. Erre elnevette magát.
- Te vagy a legjobb!!- ölelt meg, és gyorsan hazaértünk. Ezt el kellett mesélnem Billnek. Minden egyes szót leírtam. Az elejétől a végéig. Ezt írta válaszul, mert úgy látszik félre értette.
Kedves Emili!!
Ne bánkódj miatta. Igazán bolond, ha miattad egy fiút választ!! De tudd, hogy nekem örökké te leszel a legcsodálatosabb nő. Sajnos nekem és annak a lánynak, nem jött össze, és én sem bánkódom miatta…
Még írt egy pár dolgot, de az nem olyan lényeges. Gyorsan megírtam neki, hogy nem bánkódom miatta, és őrülök hogy ő sem. Sokat levelezgettünk, és most, hogy Peterről kiderültek ezek a dolgok, még jobba lettünk. Aztán egyik nap, nagyon szuper hírt kaptam, úgy kb. két év múlva.
Szia Emili!!
Ezúton szeretnélek tájékoztatni, hogy ahogy jósoltad össze jött. Megjelent az első CD-nk és nem soká Magdeburgban adunk koncertet. Itt van két jegy, neked és mondjuk Peternek, vagy anyudnak, akit meg szeretnél hívni magaddal. Már nagyon várjuk a koncertet, és persze hogy feled találkozhassunk. A fiúk már nagyon meg akarnak ismerni, mert rengeteget meséltem rólad nekik.
Sok puszi: BILL!!
Ezzel a levéllel feldobta a napomat. Nagyon boldog voltam, végre találkozhatunk. Gyorsan rohantam le anyuhoz, hogy elmeséljem neki a történteket.
- Anyu!!- rohantam le a lépcsőn.
- Mi van kicsim??
- Billéknek koncertjük lesz Magdeburgban!!- ugráltam körbe a lakást, mint egy óvodás, bár azt már rég kinőttem, hiszen 14 éves vagyok.
- Ez csodás kicsim!!
- És jegyet is küldtek, kettőt is!!- anya csak mosolygott.
- Na és?? Peternek szóltál már?? Mert gondolom, őt viszed magaddal.
- Még nem, már rohanok is át!!- adtam egy gyors puszit anyunak, és rohantam a szomszédba. Becsengettem, és Elizabeth néni nyitott ajtót.
- Szia Emili!!
- Jó reggelt, Peter felkelt már??
- Még nem, de felmehetsz hozzá, meg el is kell, hogy köszönjön.
- Elköszönni?? Hova megy??
- Majd ő elmondja!!- és ott is hagyott. Rohantam fel Peterhez.
- Ébredj!!- álltam az ágya mellé és keltegettem.
- Hm??- nyögött valamit.
- Emili vagyok!! Kelj fel!!
- Aha!!- és kinyitotta a szemét.- Mi járatban??- ült fel.
- Kaptam két jegyet egy új banda koncertjére!!- lengettem meg a jegyeket boldogan, és azért nem mondtam, hogy egy barátom bandájától, mert nem meséltem neki Billről. Jobbnak láttam ezt titokban tartani. Megbíztam és Peterben, de ezt még is inkább megtartottam magamnak.
- Szuper!!- mondta kedvetlenül.
- Mi a baj?? És mit akarta anyád azzal mondani, hogy itt az ideje elköszönnöd is??
- Hát…
- Ne húzd az agyam!!
- Anyuék rájöttek!!
- Mire??
- Hát hogy én…- ebből rögtön levágtam mi történt.
- Uhh, és??
- Elköltözöm a nagyihoz, Salzburgba!!
- Mikor??- próbáltam tartani a könnyeimet. Nem lehetett igaz, hogy már a második barátom hagy faképnél.
- Még ma!!- hajtotta le a fejét. Hogy ne lássa a könnyeimet, gyorsan megöleltem. Jó szorosan.
- Úgy fogsz hiányozni!!
- Te is nekem Törpilla!!- becézgetett. Csak akkor hívott így, ha valami rossz történt.
- Gyerekek, reggeli!!- szólt fel Elizabeth.
- Megyünk!!- mondta Peter, én pedig elengedtem. Leszálltam róla, és kimentem. Nem sokkal később, köntösben jött utánam. Megtörölgettem az arcomat, és felé fordultam.
- Látszik hogy sírtam??
- Nem!!- mosolygott keserűen, majd megfogta a kezem, és lementünk a lépcsőn.
- Itt reggelizel Emili??- kérdezte Andrew.
- Nem köszönöm!! Anyu már biztosan vár!!
- Kikísérlek!!- ajánlkozott Peter. Én csak bólintottam, majd elköszöntem az anyukájáéktól, és célba vettük az ajtót. Kinyitotta nekem, és mielőtt kiléptem volna, magához szorított.
- Mikor mész??- kérdezte, a nyakába beszélve.
- Dél környékén!!- ő is oda.
- Átjössz még előtte??
- Persze, megreggelizem, és átmegyek!!
- Várlak!!- majd elengedtem, és haza indultam. A házba érve, leültem anya mellé.
- Van kedves eljönni velem egy koncertre??- eszegettem a reggelim.
- Nem Peterrel mész??
- Elmegy!!
- Hova??
- Salzburgba!!
- És meddig marad?? Ne tud vissza jönni a koncertre?? Csak egy hét múlva lesz. Mennyi időre megy??
- Talán örökre!!- anya nem mondott erre semmit.- Befejeztem, köszönöm!!- és felmentem a szobámba, Petert várni, addig megírtam a válaszlevelet Billnek. Megírtam benne, hogy Peter elköltözik, és anyuval megyek a koncertre. Biztosan szuperek, és remélem csak jó dolgokat mesélt rólam a többieknek. És hogy mi van Tommal, mert egy jó ideje már nem hallottam róla. A koncertre pedig majd két nappal hamarabb megyek, ha nem baj, hogy egy kicsit együtt lehessünk, ez után a 6 év után először, és hogy biztosan sokat változtak, és én is. Éppen befejeztem a levelemet, amikor bejött Peter.
- Mit írsz??- lépett mögém.
- Megijesztettél, egyébként egy levelet, egy barátomnak!!- tettem bele egy borítékba gyorsan a levelet.
- Értem!!- ült le az ágyamra. Felálltam, és leültem mellé.- Majd nekem is írsz levelet??
- Persze!!- öleltem meg.
- És ugye sohasem felejtesz el??
- Dehogy, hogy egy barátom szavaival éljek: Bármerre is visz a sors, soha sem foglak elfelejteni!!
- Remélem!!- fúrta a fejét a nyakamba. Majd kicsit eltávolodtunk egymástól, és egymás szemébe néztünk. Ugyanazzal a tekintettel, amivel a parkban nézett rám. Szólásra nyitotta a száját, de tudtam, mit akar, mondta, így csak bólintottam egyet. Nem is várt sokáig. Közelebb hajolt, és megcsókolt. Éreztem, hogy úgy csókol, mint egy barát, de még is van benne valami búcsúcsókféleség. Azt hittem csak egy csókot akar, de végül éreztem, hogy dönt egy kicsit hátra. Nem ellenkeztem. Nem azért hagytam, mert tudtam, hogy meleg és nem akar velem lefeküdni, hanem azért mert én is akartam. Mindig úgy képzeltem, hogy Bill vagy Tom veszi el a szüzességem, de nem így alakult. Tomnak már nyílt titok, hogy nem szűz, és Bill meg elmondta nekem, így minek várjak én rájuk?? Itt az alkalom?? Míg így elgondolkodtam, Peter szépen lassan mindent lehámozott magáról és rólam. Jól estek ezek az érintések. Már épp OTT tartottunk, amikor eszembe jutott valami.
- Gumi??- nyitottam ki a szemem.
- Itt van!!- vette elő, majd felpattant, és gyorsan feltette, majd visszafeküdt és folytattuk onnan, ahol abbahagytuk. Nagyon gyengéd volt, és persze bizonytalan is. Teljesen biztos voltam benne, hogy neki is ez az első. Az aktus végeztével mellém gurult, és lihegve azt mondta:
- Köszönöm!!
- Mit??- könyököltem fel, és felé fordultam.
- Mindent!!- majd felállt, és elkezdett öltözni. Én is neki álltam felöltözni. Miután mindketten kész lettünk, nem is beszéltünk többet. Lesétáltunk és kikísértem az ajtóba.
- Majd írj!!- nyomtam a kezébe azt a papírt, amin a címem volt.
- Amint megérkezek, írok!!- majd jól magához szorított és elment, talán örökre. Becsuktam az ajtót, és nekidőltem. Nem bántam meg, hogy neki adtam azt, amit. Én voltam az életében az első nő, akivel lefeküdt, és nagyon valószínű, hogy az utolsó is, de nem bántam. Ezt megérdemelte, és még többet is, de nem vagyok belé szerelmes, és ő pedig meleg. Ez a kettő nem passzol egymáshoz. Meg amúgy sem tudnék belé szeretni. Az én szívem már foglalt, csak még magam sem tudom hogy kié.
|