- Randizni?? Az meg mi??- kérdeztem vissza.

- Te a holdról jöttél??- kérdezett vissza.

- Nem a napról!!- nevetett Bill.

- Jól van, na!!- durciztam.

- Ne hogy megsértődj!!- vígasztalt Bill. Nem bánkódtam sokáig. Majd Tom hozzá kezdett a magyarázáshoz.

- A randi, az-az, amikor egy lány és egy fiú elmennek enni, és beszélgetnek, aztán a végén csókolóznak!!

- És te ezt honnan tudod ilyen jól??- kérdeztem vissza, amikor befejezte a felvilágosítást.

- Túl sok filmet néz!!- ingatta a fejét Bill. Én csak mosolyogtam.

- Akkor most mit csináljunk??- álltam elő a nagy kérdéssel. Senkinek sem volt ötlete. Ültünk ott, és néztünk, aztán bekapcsolta a TV-t Tom és azt néztük. Olyan butaságok voltak benne, hogy az már nem igaz. Ki is kapcsolta nem sokára, és felmentünk a szobájukba.

- És most??- szintén én.

- Van egy nagyon jó társas játékom!!- állt fel Tom, és egy nagy dobozt hozott elő.

- Ez mi??- kérdeztem, amikor elkezdte kipakolni a dolgokat.

- Ez, a kedvenc társasunk!!- mondta büszkén Bill. Fura játék volt, a szabályait sem értettem. Mindig én veszítettem.

- Oké, én feladom!! Nyertetek!!- dőltem hátra, a törökülésből.

- Ne már, én olyan jól érzem magam!!- lelkendezett Bill.

- Nem tetszik?? Nagyon jó játék nem??- kérdezte Tom.

- Nektek lehet, de én veszítettem zsinórban vagy huszadjára, így én kevésbé élvezem!!

- Akkor hagyjuk abba!!- állt mellém Bill.

- Hát jó!!- pakolta össze Tom.

- Emili!! Kicsim!! Indulunk!!- szólt fel anya.

- Óh, nem maradhatunk még??- kérleltem, majd kinyitottam az ajtót.

- Már nagyon késő van!!

- Óh!!- duzzogtam.

- Emili, nem aludhatna itt??- állt elő a mesés ötlettel Bill. Tom már kevésbé örült neki.

- Jajj, de hát hol aludnátok??

- Van hely!! Nyugodtan maradhat!!- állt mellém Simone. Felcsillant a szemem.

- Hát nem is tudom!!- tétovázott anya.

- Nah, Légyszi!!- kérleltük ketten Billel. Meg is bökte egy kicsit ikrét Bill, hogy ő is segítsen, de látszott rajta, hogy nem nagyon akarja, de ez engem nem zavart. Elvakultan kérleltem anyát.

- Hát legyen!! De délre gyere haza!! Várjunk, még cuccod sincs!!

- Van itt egy pár dolog, amit még Jörg unokahúga hagyott itt. Azok biztosan jók Emilire.- biztatott Simone.

- Akkor legyen!! Gyere le, és adj egy puszit!! Én megyek!!- guggolt le anya, és tárta szét a karjait. Nem is teketóriáztam tovább. Rohantam lefelé, és belevetettem magam, anyu ölelő kezeibe. Jól magamhoz szorítottam, és a fülébe súgtam.

- Köszönöm szépen!! Te vagy a világ legjobb anyukája!! Szeretlek!!

- Én is téged kincsem!!- aztán elengedtük egymást, jól megpuszilgatott, majd elköszönt Simonétól, és a fiúktól majd elment.

- Nah gyerekek, fürdés, és alvás!!- adta ki az utasítást Simone.

- De én még éhes vagyok!!- szólt közbe Tom.

- Akkor gyertek egyetek, én addig megvetem Emili ágyát. Melyik szobában szeretnél aludni??- kérdezte Simone.

- Én…- dadogtam.

- Velem!!- mondta ki határozottan Bill. Tom meg hallgatott.

- Neked is jó lesz úgy??- kérdezte tőlem.

- Igen!!- válaszoltam vidáman, de legszívesebben mindkettőjükkel aludtam volna. Rápillantottam Tomra. Semmit nem tudtam kiolvasni az arcából.

- Együnk!!- mondta végül, és bementünk a konyhába. Simone mindenféle földi ót elénk rakott, majd eltűnt. Gondolom az ágyamat, készíti elő. Miután alaposan megvacsoráztunk, megjött Simone is.

- Fürdés és alvás!!- nyomott a kezembe egy pizsit, és egy törölközőt. Útba vettem a fürdőszobát. Megfürödtem, és felvettem a pizsit. Tom már ott toporzékolt az ajtóban.

- Nah végre!!- és már ment is be. Én elköszöntem Simonétól, majd felmentem Bill szobájába. Nagy francia ágya volt, így mellé volt megvetve az ágyam. Nem volt benn, biztosan az emeleti fürdőben volt. Letettem a cuccomat az egyik fotelbe, és leültem az ágyra. Hátra dőltem, és valami nyomta a hátam. A takaró alatt volt az a valami. Kivettem, és az-az egér volt, amit még egykor adtam nekik. Úgy látszik, megőrizte, de vajon Tomnak is megvan?? Felálltam, mert úrrá lett rajtam a kíváncsiság, de nem jutottam az ajtóig, mert jött be Bill.

- Már itt is vagy??

- Igen, Tom van a fürdőben.

- Már nem!!- jelent meg az ajtóban.- Jó éjszakát srácok!!- köszönt el, és amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment is. Bill odajött az ágyhoz, és meglátta a kezemben az egeret.

- Megtaláltad??

- Igen, örülök, hogy megőrizted!!- mosolyogtam rá, és felé nyújtottam. Elvette, majd bebújtunk az ágyba.

- Semmi pénzért nem hagytam volna otthon. Mindenhová magammal viszem!!- mesélte büszkén.

- Ennek örülök. Tomnak is meg van még??- kérdeztem kicsit félve a választól, hogy azt mondja, nem neki nincs. Ő már rég kidobta vagy ilyenek.

- Nem tudom.- válaszolta, egy nagy ásítást követően.

- Jó éjszakát!!- hajtottam le a párnára a fejem.

- Neked is!!- tett így ő is, majd lehunytuk a szemünket, de aludni egyikőnk sem tudott. Nem sokkal később esni kezdett az eső, és egy pár pillanat múlva már dörgött és villámlott is. Összerezzentem, majd közelebb húzódtam Billhez.- Félsz??

- Igen!!- felemelte a takaróját, és alá bújtam. Szépen csendben voltunk így. Most már nem féltem, csak amikor valami motoszkálást hallottam kintről.- Ez mi volt??

- Szerintem csak apa jött meg!!- de a motoszkálás nem szűnt meg. Közeledett az ajtóhoz. Már Bill is kezdett egy kicsit megijedni, amikor nyílt az ajtó. Még jobban hozzá bújtam, amikor egy nagy raszta kupac jött be az ajtón.

- Ti sem bírtok aludni??- kérdezte, valamit a kezében szorongatva.

- Nem!!- válaszoltuk egyszerre.

- Aludhatok itt??- kérdezte, amikor beljebb lépett.

- Felőlem!!- vont vállat Bill. Őszintén szólva örültem neki. Mindkettőjükkel aludni, ez jó!! Bejött, becsukta az ajtót, majd odajött hozzám, és bebújt mellém. Billel elengedtük egymást, majd hanyatt fordultam, és összebújtunk. Tom valami szőrös izét markolászott.

- Mi van a kezedben??- kérdeztem félénken.

- Semmi!!

- Most komolyan!!- nyúltam érte, és akkor megéreztem, hogy ez az egér.- Örülök hogy megtartottad!!- mosolyodtam el, de ezt sajnos ő nem láthatta. Korom sötétben nehezen.

- Igen, de pszt!!- csitított el. Biztosan nem akarta, hogy valaki is megtudja, hogy a nagy laza plüss egérrel alszik, pedig nem szégyen. Én csak mosolyogtam. A vihar csak dörgött, de egy cseppet sem féltem. Két ilyen erős, és "bátor" lovag mellett, nem lehetett. Lassan el is aludtunk. Reggel Simone jött ébreszteni, jól meg is lepődött rajtunk.

- Hát ti??- kérdezte a kómás Billtől, mert ő kelt fel először, mi csak utána.

- Tom…- nézett rá.- hogy kerülsz te ide??

- Mi??- ébredt föl, félig.

- Este átjött, a vihar miatt!!- ébredtem fel én is, és segítettem ki Tomot.

- Értem, ez esetben semmi baj. Készülődjetek. Emili, neked haza kell menni, fiúk, nektek meg van egy körötök a boltba.- adta ki az utasításokat.

- Nem mehetne csak Bill??- nyűgösködött Tom.

- Menjen inkább Tom, én még álmos vagyok!!- dőlt vissza Bill is.

- Nah fiúk!! Ki kelni most azonnal, és irány a bolt!! Nem mondom még egyszer!!- váltott mérgesebb hangnemre Simone, de a kedvesség még ott volt az arcán. Nem haragudott rájuk, mert gondolom, már megszokta. Mindennapos lehet az ilyen. A fiúk nem is fekdécseltek tovább. Tom felkapta a kis motyóját, és egy hirtelen mozdulattal a takarója alá tette az egérkét. Senki nem látta, és én is csak egy pillanatra. Nem akarja kimutatni az érzéseit, nem az a fajta, de ő így van jól. Én így szeretem. Bill az érzelgősebb. Kikeltem az ágyból, és rögtön oda tette középre az egeret. Simone kiment. Mielőtt én is elmentem volna felöltözni, meg kellett kérdeznem mi lett az egér neve.

- Te Bill!!

- Igen??- kérdezte a szekrénynél állva.

- Mi lett az egér neve??

- Hát a tiednek??

- Én kérdeztem előbb!!

- Hát jó, az ő neve…- de akkor belépett Jörg.

- Jó reggelt Bill!!-  köszönt.

- Szia!!- köszönt Bill

- Csókolom!!- köszöntem én is.

- Áhh, szia Emili!! De rég láttalak!!- vett észre.

- Az bizony!!- helyeseltem.

- Apa, köszönj be Tomnak is, mert nem soká megyünk boltba, és Emilit hazakísérjük!!

- Igen??- lepődtem meg.

- Igen, szóval nyomás öltözni, apa te meg menj Tomhoz!!- üldözött ki Bill. Szót is fogadtunk. Jörg bement Tomhoz, én meg le a fürdőbe öltözni. Miután kész lettem, és kimentem Billék is harci díszben voltak, és Simonnal beszélgettek.

- Kész vagyok!!- léptem ki.

- Éhes vagy??- kérdezte Simone.

- Nem!!

- Akkor menjetek!!- adott Bill kezébe egy szatyrot, Toméba meg egy listát és a pénztárcát.

- Szia Simone néni!!- köszöntem el tőle.

- Szerbusz, és remélem, még találkozunk a hét folyamán!!- ölelt meg.

- Én is!!- majd elengedtük egymást, felkiáltottam Jörgnek is, és ő is ordított valami "helo" félét, majd Tomék is elköszöntek, majd vettük a cipőt és mentünk hozzánk. Út közben eszébe jutott Billnek, hogy nem válaszolt a kérdésemre.

- Tényleg!! el is felejtettem, nah akkor hogy hívják az egeredet??- kérdezte kíváncsian.

- Toby!!- jelentettem ki büszkén.

- Igen??- nézett rám kérdően Tom.

- És miért??- kíváncsiskodott Bill is.

- mert a két legjobb barátomat Tomnak és Billnek hívják, így a kettőből összeraktam, hogy Toby!!- újságoltam.

- Ez tényleg jó!!- mosolygott Bill.

- De te még nem válaszoltál, hogy hívják az egeredet??

- Az enyémet??

- nem a szomszéd néniét, szerinted??

- Héj, ez az én szövegem ripakodott rám Tom.

- Bocsi!! De mindegy, nah??- fordultam vissza Billhez.

- Emi!!- mondta lehajtott fejjel. Én nagyon örültem neki.

- Köszönöm!!- és adtam az arcára egy puszit.- És a tiedet Tom??

- Nekem már nincs meg!!- füllentett.

- Dehogynem!! Este is láttam nálad, és reggel is, amikor elbújtattad!!- bizonygattam.

- Jól van, tényleg meg van, de még nevet nem adtam neki!!

- Értem!!- szontyolodtam el.

- Ne füllents Tom. Tudom, hogy adtál neki nevet!!- hitetlenkedett Bill.

- Jól van, adtam és??

- Tényleg??- csillant fel a szemem.

- Igen!!- hajtotta le ő is a fejét.

- És hogy hívják??- kérdezősködtem tovább.

- Nem mondom meg!!

- Nah, légyszi??- kérleltem tovább, de már az ajtónkhoz értünk.

- Nem!!- makacskodott.

- Akkor súgd meg!!- próbálkoztam.

- Jól van!!- ezen igencsak meglepődtem én is és Bill is. De nem szólt semmit, csak hagyta, hogy elmondja nekem. Egyszer biztosan meg fogja tudni. Közelebb léptem hozzá, majd a száját a fülemhez emelte, és belesúgott egy nevet.

- Lili!!