|
24. rész
24.RÉSZ
- Szia! - köszöntem Lina-nak, mikor odaértem a padunkhoz.
(mert padtársak vagyunk)
- Szia! - de már itt látta rajtam, hogy túl jó kedvem van.
Mondjuk nem is csoda. Tényleg szokatlanul örültem a fejemnek.
De hát mit csináljak?! Szuper érzés volt arra kelni, hogy
Tom átölel, és simizi a hasamat. Legszívesebben ott feküdtem
volna mellette egész nap, de nem szokásom lógni a suliból...
Mondjuk már csak 3 napot kell kibírni, aztán csütörtökön a mi
évfolyamunknak szünet van, mert pénteken lesz a vizsga.
Na, de visszatérve Lina-ra, leültem mellé, miután leraktam
a táskám.
- Minek örülsz annyira? - kérdezte.
- Ennyire látszik? - kérdeztem vissza.
- Igen. Na,de kivele!
- Jól van, szóval tegnap nem mondtam el mindent Tommal
kapcsolatban...
Lina erősen figyelt. Én meg próbáltam húzni a dolgot, de Lina
közbeszólt:
- Mond már!
- Szóval... Szombaton lefeküdtem vele. - suttogtam, hogy meg
ne hallja valaki.
- Georgnál? - akadt ki.
- Igen... Meg tegnap is együtt voltunk. - mondtam még halkabban.
Lina tökre ledöbbent, meg se tudott szólalni.
- Most haragszol? - fagyott le az én arcomról is a mosoly.
- Hát nem esett jól, hogy nem mondtad el rögtön... Pedig,
ha jól emlékszem még rá is kérdeztem.
- Igen tudom... Bocsi. Azért nem mondtam el tegnap, mert
nem tudtam mi lesz.
- Akkor is megbeszélhettük volna.
- Tudom. Még egyszer bocsánatot kérek. Kérlek ne haragudj!
- Jól van, nem haragszom... - megöleltük egymást - de
ígérd meg, hogy ezentúl mindent elmondasz. Egyből!
- Ígérem! - újra mosolyogtunk.
- Na akkor most mesélj. Hogy-hogy összejöttetek? És akkor
most jártok? És milyen volt? - lendült bele a kérdezgetésbe
Lina.
- Hát először is, nem járunk. Tom kijelentette, hogy egy
csajjal sem akar járni, de ettől még ugyanúgy együtt lehetünk,
mint akik járnának, csak nem mondjuk.
- AKkor az mire jó? - néz értetlenül.
- Nem tudom, Tom mániája... De nekem mindegy mit mondunk,
meg ki mit gondol, a lényeg, hogy olyan jó vele lenni.
- Örülök, hogy te is boldog vagy. És nem akarom elrontani a
kedved, de biztosan megbízhatsz Tomban?
- Ha a csajozásaira gondolsz, akkor megnyugtathatlak, hogy
megígérte nekem, hogy nem lesz más lányokkal, amíg velem
van, vagyis amíg így együtt vagyunk. Na érted...
- Értem én, bár elég bonyolultak vagytok. Csak ne légy naív.
- Nem vagyok! Érzem, hogy Tom más, és nem csap be.
De ekkor becsöngettek.
6 óránk volt, amiken végig figyelnünk kellett, hiszen a
vizsgára gyakoroltunk. Már elegem van ebből az egészből,
úgyhogy nagyon túl akarok már lenni rajta. Suli után
gyorsan megkajáztunk az ebédlőben, majd hazamentünk. Lina
a kollégiumba, és pedig a fiúkhoz, ugyebár a jelenlegi
otthonomba. Hamarabb otthon voltam, mint a fiúk, úgyhogy
leültem TV-zni. De annyira elfáradtam (az egész napos
figyelés a suliban kivette az erőmet), hogy elaludtam.
A kanapén ülve nem volt valami kényelmes aludni, de úgy
látszik ez nem nagyon zavart. Aztán a következő amire
emlékszem, hogy fura érzésem támadt, és úgy éreztem, hogy
valaki néz. Ezért lassan kinyitottam a szemem, és mit láttam?!
Vagyis kit?! Tom ült a kanapé szélén, és engem nézett.
- Hát te? - kérdeztem meglepődve.
- Hát tudod én itt lakom, és délutánonként haza szoktam jönni
a suliból. - poénkodott.
- Nem így gondoltam... Mióta nézed, ahogy alszom? És miért?
- Csak most jöttem ide. És azért, nézlek, mert szép vagy.
Erre elpirultam, és közben felültem, hogy Tom is rendesen
elférjen, de ő azt hitte, hogy el akarok menni:
- Hova mész? - néz ilyedten, de olyan arin.
- Én sehova. Csak felültem, hogy legyen helyed.
- Oh elfértem volna úgyis, ha maradsz. Látom nagyon fáradt
vagy.
- Nagyon kómásan nézek ki?
- Nem úgy értettem. Csak, hogy így délután alszol...
- Ja igen, ma nagyon fárasztó volt a suliban.
- Nektek nem lesz szünet a vizsga előtt? Mert nekünk már
csütörtöktől nem kell mennünk.
- De lesz, és nekünk is csütörtöktől, vagyis csak csütörtökön,
mert pénteken rendesen be kell menni 8-ra, és délig írjuk
a teszteket.
- Akkor csütörtökre tervezhetnénk valamit...
- Tőlem... De ne legyen fárasztó, mert ki szeretném pihenni
magam péntekre.
- Akkor ugrott amire gondoltam. - szomorodik el.
- Te kis... - bököm oldalba.
- Héj ezt most miért kaptam?
- Mert mindig csak arra gondolsz...
- Jól van na... Akkor menjünk moziba.
- Oké, abban benne vagyok. Milyen filmet nézünk?
- Valami horrort. - dörzsölte össze a tenyerét.
- De.. Én.. - vágtam ilyedt arcot - Félek.
- Majd megengedem, hogy hozzám bújj. - ölelt volna át.
- Persze, kihasználnád a helyzetet, mi?! - toltam el.
- Naaa. - nézett boci szemeivel.
- Nem hatsz meg. - próbáltam határozott lenni, de amint
újra ránéztem, nem bírtam ellenállni. - Jól van már! -
megcsókoltam.
- Mmmm. - ezzel akarta tudomásomra hozni, hogy élvezte a
csókot. - fincsi az az izé, ami a szádon van.
- Ajakápolónak hívják. - nevettem.
- Azaz. - és újra megcsókolt.
- Peched van, mert pont ma fogyott el, és nincs másik. És
most már a számon sem maradt.
Tom szomorú képet vágott, de hamar feltalálta magát:
- Azért még lehet, hogy találok egy kicsit. - és szó szerint
belemászott a számba. xD
- Hééj, állj már le! Nem kapok levegőt. =P
- Bocsii. - nyalta meg a száját.
- Majd holnap veszek új ajakírt, ha ennyire ízlik, és
egész nap nyalogathatod a tubusból. - röhögtem.
- Az úgy nem jó. Csak a szádról finom.
- Oké, de a számat ne nyalogasd egész nap. xD
- Pedig nem lenne ellenemre.
- Azt rögtön gondoltam. Na,de most megyek, megcsinálom a
házikat, meg még gyakorolni kell a vizsgára.
- Jól van... De este aludhatok nálad? - nézett sunyin.
- Jó, hogy nem költözöl rögtön oda.
- Nem is rossz ötlet.
- Na, szép... :P Hát, ha akarsz átjöhetsz, de nem ígérek
semmit.
- Akkor most menj tanulni, és este segítek lazítani.
- De jó dolgom van. =D
- Hát igen... - húzta ki magát büszkén.
- Akkor majd este várlak. ESTE! Nem délután! Este!
- Jó! Jó! Este... - adott egy puszit a számra.
Én pedig bementem a szobámba, és próbáltam tanulni kisebb-nagyobb
sikerrel. Most úgy érzem, hogy tök sok mindent tudok a
tanulással kapcsolatban, és nagyon remélem, hogy jól sikerül
majd a vizsgám, hiszen ettől függ az évvégim. Szóval
tanulgattam a szobámban, aztán hamar elmentem fürdeni, 6
óra körül, de jó sokáig áztattam magam, így háromnegyed
7-kor mentem vissza a szobámba. Még átnéztem 1-2 töri
leckét, aztán kimentem a konyhába valami vacsorát csináni.
Találtam fagyasztott sültkrumplit, meg fagyasztott husit,
így gondoltam megkérdezem a fiúkat, hogy kérnek-e.
***kip-kop*** (bekopogtam hozzájuk)
- Igen? - szólt ki Bill.
- Bocsi, csak azt akarom kérdezni, hogy kértek-e kaját? Mert
akkor sütök sültkrumplit meg csirkemellet.
- Nyammiii. Pipicici. - nyalta körbe a száját Tom.
- Te hülye vagy. - állapította meg Bill.
- Akkor kértek? - közben röhögtem Tomon.
- Én kérek. - mondta Tom.
- Én is. - Bill.
- Rendben, akkor szólok, ha készen van.
- Oké. - mondta Bill, majd visszabújt az angol könyvébe.
- Várj, én segítek. - jött utánam Tom.
- Te? Segítesz? - döbbentem le.
- Jaj ne nézz már úgy rám, mint aki totál béna. Még nem
láttál a konyhában...
- Nem hiszem hogy sokat vesztettem.
- Na megállj. - és elkezdett kergetni.
Én meg futottam előle, de hamar utolért, mert zsákutcába
kerültem. A konyha egyik sarkában odaszorított a falhoz, és
a nyakamhoz bújt, majd elkezdte puszilgatni. Erre, mint
mindig, megint libabőrös lettem, amit Tom imád, mert érzi,
hogy élvezem a dolgot.
- Így semmi sem lesz a vacsiból. - mondtam.
- Igaz... Már nagyon éhes vagyok. - elengedett, és ment
a hűtő felé. - Ezt sütjük meg? - vette elő a fagyasztott
cuccokat.
- Igen. Az olajat már odaraktam, csak bele kell tenni.
- Akkor belerakom a krumplit.
Hamar készen lett a kaja, úgyhogy szólam Billnek, majd
beszélgetés, és nevetgésél mellett megettük az összeset.
- És tudtad, hogy Tom gitározik? - szólal meg Bill.
- Tényleg? Ezt nem tudtam. - néztem Tomra. - Mutii!
- Most hozzam ide a gitáromat? - lepődik meg Tom.
- Aha. Légyszii.
- Rendben. - és kihozta a szobájából a hangszert.
- Játszd el azt a lassút.- Bill.
- Melyikre gondolsz? Amihez dalszöveget is írtál? - Tom.
Én csak kapkodtam a fejem, hogy miket tudok meg.
- Ti komolyan dalokat írtok, és együtt zenéltek? - kérdeztem.
- Hát, ha van időnk, elszórakozgatunk... - Bill.
- Meg egy bandát is tervezünk. Tudod Georg...
- Igen... - mondom.
- Szóval Georg lenne a basszusgitáros, és Gustav pedig a
dobos.
- Nahát ők is játszanak hangszeren? Ez tök jó!
- Jah... Nyáron remélhetőleg összedobunk pár számot.
- Kíváncsi leszek. Na, de most játsz valamit. Bill,te
meg énekelj hozzá. Kérlek.
- Na jó... - egyezett bele.
Eljátszották nekem az In die Nacht című számukat, ami nagyon
nagyon szép volt. Bill és Tom szoros kapcsolatáról szól.
- Bill, tök cool hangod van! Nem akartál még elmenni valami
tehetségkutatóba?
- Áh... Annyira azért nem hiszem, hogy jó lennék.
- Dehogynem. - moslyogtam.
- Khm. - köhintett Tom.
- Te is nagyon ügyes voltál. - adtam neki egy puszit.
- Csak ennyi? - néz elégedetlenül.
Adtam neki egy nyelves puszit, mire Bill csak ennyit mondott:
- Jól van fiatalok, én most inkább elrakom magam holnapra.
Mi csak intettünk, hogy rendben, de közben nem hagytuk abba
a csókolózást.
Bill bement a szobájába, és írt egy SMS-t Lina-nak;
,,Hiányzol! Holnap találkoznunk kell!"
,,Te is hiányzol! Suli után elmegyek hozzátok, ha úgy jó.
Szeretlek!" - kapta a gyors választ.
,,Én is szeretlek cica. Jó éjt!"
Közben Tom elégé beledült, és tapizni kezdett, miközben
csókolóztunk...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
# 
# 
# 
