|
23. rész
23.RÉSZ
- Hát te még élsz? - kérdezte Bill, Tomra nézve.
- Miért ne élnék? - Tom, értetlenül.
- Hát az előbb 10 percig dörömböltem Cassie ajtaján, és
mivel senki sem nyitott ajtót, gondoltam megszöktetek, vagy
nem is tudom...
- Jah, csak elaludtunk.
- Elaludtatok? - döbbent le Bill.
- Tudod elfáradtunk... - Tom,sunyin.
Bill sejtette, hogy testvére mire céloz, de nem volt benne
biztos. - Ööööh... Te, meg Cassie? - jött zavarba.
- Igen, lefeküdtünk. - mondta tök természetesen.
- Ez elég gyorsan ment... - meglepődve.
- Már tegnap együtt voltunk...
- Hát tesó, ha a tanulásban is ilyen gyors lennél... Amúgy
ugye Cassie-t nem akarod átvágni?
- Mert kit vágtam már át?
- Hát... Az eddigi csajaid közül egyikkel sem váltál el
valami jó viszonyban.
- Azok nem voltak a csajaim... Csak egyéjszakás dolog volt.
Amúgy Cassie-vel sem járunk, csak úgy együtt vagyunk néha,
meg jóban vagyunk.
- Ez nem válasz. Azt kérdeztem, hogy közben más csajokkal
is leszel-e, szóval, ugye nem akarod megcsalni.
- Ezt magyarázom, hogy nem tudom megcsalni, mert nem járunk,
amúgy meg megígértem neki, hogy nem leszek más csajjal,
amíg így "együtt vagyunK".
- Hát ez elég bonyolult nekem... Meg gyanús vagy...
- Én? Miért?
- Hogy ígérhetsz olyat, amit úgysem tudsz betartani?!
- Be tudom. Egy ideig...
- Hát ez az! Ha megbántod Cassie-t, én megfolytalak.
- Most mit véded annyira? Nagylány már, és tud magára vigyázni.
És amúgysem vagyok egy közveszélyes állat, akitől félteni
kell a csajokat. Cassie-vel bírjuk egymást, és szeretünk
együtt lenni.
- Hát te tudod...
- Igen, én tudom. - húzta ki magát. - És csak azért mondtam
el, hogy ne lepődj meg, ha néha Cassie-nél alszom, vagy
vele lógok napközben.
- Oké... Végülis örülök, hogy így összejöttetek, csak téged
nem értelek, hogy miért nem jártok akkor rendesen...
- Na a kritizálást lezárom. Valami kajáról beszéltél az
ajtó előtt, ha jól hallottam... - nevetett.
- Én nem... - próbált hazudni, de elröhögte magát.
- Tesó, még sokat kell tanulnod, hogy hogyan kell hazudni.
- Hú, de tudja valaki... Amúgy piritóst csináltam, csak
elszámoltam magam, és maradt még 3, meg ottvan hozzá a
hűtőbe csomó minden.
- Hát te tényleg elszámoltad magad, ha 3 maradt. - röhögött
Tom.
- Jól van na. - durcizott be. - Amúgy meg örülhetnél, hogy
ilyen rendes testvéred van, aki ellát kajával. És nem
hallottam, mit is mondtál?!
- Én semmit.
- Épp ez a baj... - morogta.
- Jaaaah. Izé... Kösz. - mondta halkan.
- Nem hallottam. - szemétkedett Bill.
- Köszönööööm! - kiabálta ikre fülébe.
- Jól vaaaan! - kiabálta vissza. - Dobhártya marad.
Tom megvajazott egy piritóst, leült az asztalhoz, és megette,
majd a maradék kettőt egy tálcára tette, és mellérakott
mindenfélét, majd bevitte a szobámba.
Én közben zuhanyoztam, és tök happy voltam. Tom nagyon
bejött nekem, és olyan jó vele lenni. Oké, még nem
beszélgettünk valami sokat, de akkor is... Érzem, hogy
ő nem olyan, mint a többi srác. Ő különleges. Amúgy nem
kezdtem volna vele, hiszen tudom, hogy milyen nőcsábász.
És annyira örülök, hogy megígérte, hogy nem lesz mással,
amíg "együtt vagyunk". Bár nem tudom nála ez pontosan mit
jelent, meg hogy komolyan gondolta-e, de nagyon remélem.
Nem akarok naív lenni, de úgy érzem, hogy nem követek el
hibát, ha vele vagyok.
Jól elment az idő, miközben gondolkoztam a zuhany alatt,
pedig megígértem Tomnak, hogy sietek. Úgyhogy gyorsan
megtörölköztem, felvettem az alvós pólómat, és rövidnacimat,
és siettem vissza a szobámba. Mikor beértem láttam, hogy
Tom ott fekszik az ágyamon. Elaludt. Ahogy közelebb mentem
láttam, hogy az asztalon van egy tálca teli kajával. De
édes, nekem hozta. De fáradt volt, úgyhogy már nem várt meg.
Olyan édesen szuszogott. Én nem voltam éhes, szóval a kaját
ott hagytam. Lekapcsoltam a lámpát, és belefüdtem mellé az
ágyba. Egy takaróval takaróztunk, de jó nagy volt, úgyhogy
simán elfértünk alatta ketten.
Ott feküdtem mellette, és nem bírtam elaludni. Csak nézem
az arcát, és a haját. Imádom, hogy itt van velem. De lassan
én is elszenderedtem.
Reggel arra keltem, hogy valaki átölel, és a hasamat
simogatja.
- Nem akarom, hogy reggel legyen. - mondtam az orrom alatt.
- Felkeltél? - mosolygott Tom - Maradjunk itthon. Egész nap,
csak mi ketten.
- Jól hangzik... De suliba kell menni. Tényleg, hány óra?
- Még csak negyed 7.
- És te ilyen korán fent vagy?
- Aha... Este hamar elaludtam. Miért nem keltettél fel?
- Olyan édesen aludtál. Inkább néztelek. =)
- Oh, hát ezt megértem... - az EGO xD - Látom nem is ettél.
Pedig neked csináltam.
- Köszönöm, de nem voltam éhes. - adtam egy puszit a szájára.
- Mmmmm. - sóvárgott egy hosszabb csók után.
De én hülyültem, és nem adtam neki.
- Naaaa. Kérek egy csókot!
De én nem adtam neki.
- Akkor csak egy szájrapuszit. - nézett arin. - Egy
icike-picikét.
Nem bírtam ellenállni, és megcsókoltam. Szenvedélyesen
smártunk 1-2 percig, majd rájöttem, hogy ma suli van.
- Tom! - két csók között - Készülődni kéne.
- Csak még egy kicsit!
- De el fogunk késni.
- Nem fogunk. - kacsintott, majd fölém mászott, és puszilgatni
kezte a nyakamat.
- Tooom! - toltam el.
- Jól van na. - feküdt mellém, és karba rakta a kezeit.
- Ne durcizz már! Inkább öltözz fel, és menjünk együtt a
suliba.
- Oké, de este bepótoljuk?! - nézett kérdően.
- Majd még meglátom...
Erre ilyedten nézett, mire csak egy puszit nyomtam az arcára.
Most nyomás a szobádba, és öltözz!
- Igenis! - és már ment is.
Felöltöztem én is, meg megmosakodtam, sminkeltem, és már
mentünk is. Billel és Tommal felszálltunk a villamosra, de
ők mint mindig most is pár megállóval előbb szálltak le.
És olyan jó volt, Tommal a villamoson csókkal köszöntünk el.
Így mindenki láthatta, hogy nekem van a legjobb pasim!
Öhh... vagyis nem a pasim, de mindegy...
Aztán mikor beértem az osztályba, Lina már ott várt rám.
Eddig még végig sem gondoltam, hogy neki egy szót sem
szóltam arról, hogy mi volt Tommal. De most elmondom neki,
hiszen legjobb barátnők révén mindent tudunk egymásról.
Csak félek, hogy úgy érzi majd, hogy becsaptam, vagy valami,
de ha szerencsém van, jó hangulatában van, és aranyos,
kedves lesz, és megért majd.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
# 
# 
# 
