|
20. rész
20.RÉSZ
Már vagy fél órája fent voltam, és Tomot néztem, ahogy
alszik, amikor hirtelen éhes lettem. Összeszedtem a ruháimat,
felöltöztem, majd egy pillanatra visszafeküdtem az ágyra,
hogy gyönyörködjek Tomban. xP Elkezdtem piszkálni a haját,
amire mocorogni kezdett.
- Jó reggelt! - mondtam, mikor megdörzsölte a szemeit.
- Már reggel van? - ásított egyet.
- Az ám, sőtt...
- Mmmm... - bújt a takarójába - Nem akarok felkelni.
- Pedig muszáj lesz.
- Fáj a fejem. - kapott a homlokához.
- Ugye-ugye, a sok pia...
- Azzal az utolsó pohárral miattad kellett meginnom... -
kezdte védeni magát.
- Nahát, este még nagyon élvezted...
- Az este volt. - morogta.
- Ezt meg se hallottam! - vágtam be a durcit, és álltam
volna fel, de...
- Váárj! - mászott utánam az ágyon, kicsit még kómásan. -
Nem úgy értettem. - és átölelt hátulról.
- Ezzel most nem hatsz meg. - próbáltam kimászni a karjaiból.
- Naaa. - puszilgatta a nyakamat. - Maradj itt!
- Éhes vagyok. Megnézem maradt-e valami ehető. Te meg
addig öltözz fel! Gondolom nem így akarsz hazamenni.
- Miért ne?
- Hát, te tudod...
Kimentem, és körbenéztem a lakásban. Mindenhol csak fetrengő
embereket találtam, akik ha felkelnek valószínűleg örülnek
majd, ha a mosdóig el tudnak menni... Szóval bejártam a
lakás összes zugát, de nem találtam semmit, így éhesen mentem
vissza Tomhoz.
- Nekem nem is hoztál semmit? - kérdezte, szomin.
- Nem találtam egy falat kaját sem. Mindent felfaltak...
De látom, meggondoltad magad. - ugyanis felvette az
alsónaciját.
- Úgy döntöttem, nem veszem el férfitársaim csajait. Mert,
ha végig megyek meztelenül az utván, tutira mindenki rám
kattan.
- Látom egóból jutott bőven...
- Pont amennyi kell. - húzta ki magát elégedetten.
- Vagy egy kicsit több. - mondtam halkan.
- Tessék?
- Áh semmi, semmi...
- Na gyere csak ide! - tepert le, és az ágyra döntött.
- Ne Tom! Még valaki meghall minket.
- Nem érdekel, hagy halljanak! - majd megcsókolt.
- Héj, majd este...
- Ott meg Bill hall meg... Akkor meg már nem mindegy? -
nézett rám, miközben rajtam feküdt.
- De kérlek most ne...
Ezt hallva Tom arcáról lefagyott a mosoly. És kedvtelenül
mászott le rólam.
- Ne haragudj! - simítottam végig az arcát. - De most nem
olyan a helyzet... Akárki bejöhet, akárki meghallhat, és
ez mégis csak másnak az ágya...
- Este ezek még nem zavartak, ha jól emlékszem.
- Jó, hát akkor azért mindketten eléggé el voltunk ázva.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy ha nem ittál volna, akkor
nem is történt volna meg ez az egész?
- Nem, ilyet nem mondtam. Örülök, hogy megtörtént.
- És akkor mikor ismételjük meg? - újra felcsillant Tom
szeme.
- Ne türelmetlenkedj! - pusziltam meg a száját. - De most
menjünk, mert kilyukad a hasam.
- Az enyém is... Hazafelé akkor beugrunk valahova?
- Aha. Mondjuk Pizza Hut?
- OKé. A pizza mindig jöhet! ;)
Míg Tom felöltözött én rendberaktam a hajam, meg kihúztam
a szemem.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Aha, de nézd csak, ott van valami. - mutatott az ágyra.
- Mi? Hol? - mentem közelebb.
- Ott. Középen. - még mindig ugyanoda mutatott.
- Nem látom. - támaszkodtam az ágyra.
Erre hirtelen valaki átölelt hátulról, és magával rántott
az ágyra.
- Hééj! - szóltam rá Tomra. - Becsaptál!
- Bocsiii, de ezt nem hagyhattam ki. - átölelte a derekamat,
és megcsókolt.
Ott csókolóztunk, de Tomnak nem volt elég ennyi, így
fogdosni kezdte a lábamat, majd a szoknyám cipzárját kezdte
birizgálni. Én eltoltam a kezét, és pár percre meg is
értette, hogy nem akarom, de csak visszatért a keze, úgyhogy
leálltam a csókolózásban.
- Naaa, baj van? - nézett rám.
- Csak az, hogy nem érted, hogy nem szeretném most.
- Bocsi... - szomorkodott - Azt hittem már megjött a kedved.
- Oké, semmi baj, de tudod mi vagy te? - kerestem a
megfelelő szót. - Egy... eeegy...
- Szexisten? - mondta széles vigyorral.
- Azz. -nevettem. - Meg egy türelmetlen kisfiú.
- Kisfiú? Én már nagyfiú vagyok!
- Jól van, ezen úgyis csak összevesznénk. =P Most már tényleg
menjünk enni.
- Oké. Keressük meg Georg-ot, és utána mehetünk.
- OKé.
Meg is találtuk, elköszöntünk tőle, és megköszöntük, hogy
itt aludhattunk. És azt hiszem Andreas elmesélte az este,
hogy mit látott, mert Georg eléggé vigyorgott. Tisztára,
mint aki tud mindent... Na de mindegy, engem nem zavar.
Nagyon élveztem az estét, és úgy látom Tomon, hogy neki is
jó volt. Bár ezek után nem tudom mi lesz... Tom nem az a
típus, aki lehorgonyoz egy lánynál. De ezen most nem igazán
akarok gondolkozni. Jut eszembe a tanulásra is kéne egy
kicsit figyelnem... =S De Tomnak is...
Szóval elindultunk haza, és útközben beugrottunk egy Pizza
Hut-ba, ahol benyomtunk 1-1 óriási szelet pizza-t. Aztán
mikor hazaértünk Lina és Bill éppen az ebédlőasztalnál
ültek, és reggeliztek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
# 
# 
# 
