Másnap egy kicsit korábban mentem suliba, nem vártam meg az
ikreket... Nem volt hozzájuk hangulatom. A suliban találkoztam
Lina-val és, mint mindig most is minden szünetben beszélgettünk,
meg persze órákon is, de az mindegy... =P
Utolsó óra után:
- Figyelj... - kezdte Lina - tegnap beszélgettünk Billel...
- És? - néztem értetlenül.
- És elmeséltem neki...
- Ugye nem azt?? - szakítottam félbe.
- Öhh, de... - mondta félve - hogy mi volt azon az estén...
- De... de miért??
- Mert Bill rákérdezett.
- És mostmár Tom is tudja?
- Hááát... Nem tudom, mondta, de látszott az arcán, hogy szerinte
Bill elmondta Tomnak.
- Kösz. Jó barátnő vagy.
- De hát én...
- Elárultál. - szakítottam félbe újra.
- Várj! - kiáltotta utánam, mikor én már a kijárat felé mentem
idegesen.
Úgy csináltam, mintha meg sem hallottam volna. Csak fogtam a
cuccom, és mentem a villamoshoz.
- Várj már! Én csak jót akartam. - ért utol Lina.
- Kösz, de nem kérek a "jóakarásodból". - majd otthagytam.

Ezután már nem jött utánam, mert látta, hogy most úgysem
érhet el semmit.
Nagyon kiborultam, igazából nem is az a baj, hogy Tom megtudta,
hogy mi volt, báár az is... De az fáj, hogy kibeszéltek Billel.
És úgy mondta el ezt az egészet, hogy meg sem kérdezett. Még
jó, hogy így utólag szólt... Bill sokkal fontosabb lett neki,
mint én, és ezt nem féltékenységből mondom, hanem ez az
igazság.

Amikor hazaértem, még nem volt otthon senki, de nem sokkal
utánam jött meg Bill, Lina-val. Egyből bejöttek hozzám, és
beszélni akartak velem, hogy ne haragudjak rájuk, meg mit
tudom én... De elküldtem őket. Nem kiabáltam, meg semmi, de
kedves sem voltam. Nem volt kedvem beszélni velük, és ez
nyilvánvaló volt nekik is, úgyhogy békén hagytak. Nem
kajáltam meg semmi, nem is volt étvágyam, csak tanulni
próbáltam, és közben persze gondolkoztam. Mikor már vagy 1
órája ültem a könyveim felett, és rájöttem, hogy semmit sem
jegyeztem meg, leborultam az asztalra, és becsuktam a szemem.

***kip-kop*** (kopogtak az ajtómon)

-Menj el!- kiáltottam ki.
Ezután már nem kopogott senki, úgyhogy azt gondoltam, hatott
az "utasításom". A szemem még mindig csukva volt, így nagyon
megilyedtem mikor valaki a vállamra tette a kezét.
- Úristen! - kaptam fel a fejem - azt akarod, hogy szívrohamot
kapjak??
- Bocsi... - mondta Tom.
- Nálad az, hogy menj el, azt jelenti, hogy gyere be? -kérdeztem
kicsit ingerülten.
- Nem, de gondoltam beszélhetnénk.
Én csak értetlenül néztem. Nem értettem, hogy miért akar
velem "beszélgetni".
- Hallom nincs túl jó kedved mostanában. - guggolt oda mellém.
- Semmi közöd hozzá.
- De segíthetnék... - nézett rám kedvesen, mint aki tényleg
segíteni akar - a tanulással van a baj?
- Azzal is... - válaszoltam.
- Nem kell olyan komolyan venni azt...
- Oké, lehet, hogy te nem tanulsz olyan erősen, de tudod
nekem terveim is vannak, és nem akarok kukás lenni. De mit
dumálok én itt veled egyáltalán? - és átültem az ágyamra.
Tom utánam jött, odaült mellém, és még mindig nem hagyott
a kérdéseivel.
- De látom, hogy nem csak ez van... Mi a baj?
- Semmi. Pontosabban még mindig semmi közöd hozzá.
- Figyelj... - nézett mélyen a szemembe - azt hiszem
bocsánatot szeretnék kérni.
- Azt hiszed? - néztem rá kérdőn.
- Jó, akkor... bocsánatot kérek.
- De miért is?
- Amiért múltkor úgy rádindultam... Akkor még nem tudtam,
hogy... - itt abbahagyta, mert nem tudta, hogy tudom-e, hogy
ő tudja, hogy mi volt azon az estén az ok. xD
- Hogy a volt pasim is így viselkedett?
- Igen. - hajtotta le a fejét.
- Mostmár mindegy, mert megtetted, hiába nem tudtad, akkor
is megtörtént...
- Akkor nem bocsátasz meg? Nem szeretném, ha haragban élnénk
így egymás mellett.
- Oké nem haragszom, de most kérlek menj el.
- Várj, ezt most komolyan is gondoltad? Vagy csak úgy mondtad,
hogy békén hagyjalak?
- Jaaaj. Komolyan gondoltam. - itt legszivesebben mosolyogtam
volna rá egyet, és megöleltem volna, de nem szabad... Mit
gondol akkor rólam? Hogy egy % 1rozatlan liba vagyok.
- Akkor jó. Amúgy most miért haragszol Billre és Lina-ra?
Ez volt az a kérdés, amit nem akartam hallani...
- Azért annyira nem vagyunk jóban, hogy órákon át beszélgessünk
nem gondolod?
- Háát, most tehetünk róla, hogy ez megváltozzon. - engedett
el egy kaján vigyort.
- Már megint kezded? - förmedtem rá.
- Jó,jó... Komolyra fordítva a szót, azért haragszol Billre,
mert elmondta nekem, amit nem lett volna szabad?
- Azt hiszem...
- De ez miért baj? Így legalább értem, hogy mi, miért volt
aznap.
- És így most azt gondolod, hogy bosszút akartam állni a
volt pasimon igaz?
- Megfordult a fejemben.- Tom, őszintén.
- Tudtam...
- De már egyáltalán nem gondolom ezt. - simította végig az
arcomon a kezét. - sőt.
Ekkor hirtelen valami hülye érzés tört rám, és legszívesebben
ott helyben megcsókoltam volna vagy valami, de ehelyett
felálltam, és csak ezt mondtam Tomnak:
- Most légy szíves menj el!
- Rendben, de ha szükséged van valamire szólj csak bártan.-
ezzel ki is ment.

Hát eléggé összekavarodtam már megint. Egyrészről jól éreztem
magam, mert ez egy elég őszinte, és lényegretörő beszélgetés
volt, ami után az ember általában jobban érzi magát, de
fura is volt, mert úgy tűnt, hogy semmi akadály nincs köztünk,
és ez elég furán hangzik... De tegyük fel, ha megcsókoltam
volna, vagy lett volna valami, akkor semmi gond nem lett
volna belőle. Na jó ez tényleg elég hülyén hangzik, de
mostmár nincs az, hogy barátom van, van neki csaja(bár nem
tudom, hogy neki van-e...) szóval szabadok vagyunk, és azt
csinlunk ami tetszik. De azért mégse akartam, hogy azt
higgye, hogy ilyen könnyen megkaphat. Meg nem is ismerjük
egymást igazán. Amúgy most jó fejnek tűnt... Nem tudom milyen
az igazi arca. De igazából nekem az a Tom is tetszik, aki
őszinte, és kedves, meg az is aki olyan rámenős volt...
Szóval mindenféleképpen tetszik. xD Oh most beismertem
magamnak, hogy tetszik.
Amúgy most rájöttem, hogy Mex-et el kell felejtenem. Oké, ezt
eddig is tudtam, de ma rájöttem, hogy nincs itt a világvége.
Mindenkinek vannak rossz időszkai, de ezután már csak jobb
lehet.
Most már csak egy dolog zavar, hogy olyan bunkó voltam
Lina-val, és hát Billel is...
Holnap úgyis szombat, és Lina átjön már délelőtt, mert itt
alszik Billnél. uhh tényleg nekem el kéne mennem valahova,
mert kettesben szeretnének lenni. Szóval még valami jó kis
programot is be kéne szervezni, ami reggelig tart. Lehet,
hogy megkérdezem Tomot, hogy mit csinál... Végülis neki sem
szabad addig itthon lennie. És most már nem vagyunk rosszban,
csak meg kell ismernünk egymást. Úgy érzem, hogy én is
bejövök Tomnak, és hát ő is nekem...