- Szia, régóta vársz?-kérdezte Bill aggódva, miközben
közeledett a "lakásunk" bejárata felé, ahol én is álltam.
- Nem, csak most jöttem.-és tényleg, csak msot jöttem. xD
- Akkor jó. De nézd csak! - húzott ki a zsebéből két kulcsot-
Ez a kapukulcs, ez pedig a lakásé.
- Jaj köszönöm, de nem kellett volna. Én is el tudtam volna
menni csináltatni.
- Semmiség, útba esett a másoló...
- Köszönöm mégegyszer, és mennyivel tartozom?-vettem el a
kulcsot.
- Ne hülyéskedj. - nyitotta ki a kaput, majd bementünk a
lépcsőházba.
- De most komolyan... Nem akarok rajtatok élősködni...
- Nem hallok semmit. - hülyült Bill.
- Na jó, de akkor ma este én főzök!-ajánlottam fel.
- Oké, az nincs ellenemre... xD De otthon nincs semmi,
amiből kaját lehet csinálni.
- Elmegyek bevásárolni. Ma úgy sem kell olyan sokat tanulni,
ráérek. Mondjuk a kisvizsgára mindig kell tanulni, de már
elegem van belőle, kell egy kis kikapcsolódás.
- Na akkor a főzés csak jót tesz... Neked is jó, meg nekünk
is Tommal... =P Jut eszembe Tom!-közben nyitotta ki az ajtót-
Reggel sikerült odatalálnod a sulihoz?
- Aha, Tom megmutatta melyik villamossal menjek, meg hát
ugyebár ő is azzal ment pár megállót.
- Ja igen, reggelente mehetünk majd együtt. x)
- Amúgy reggel hova siettél annyira?-vettem le a cipőmet.
- Tegnap este tökre elfelejtettem, hogy még egy tételt ki
kell dolgoznom, úgyhogy hamarabb bementem, hátha valakiről
le tudom másolni.-Bill.
- Bocsi.
- Hm? - nem értette, miért mondom.- Ezt hogy érted?
- Az én hibám, tegnap miattam nem tudtál tanulni.
- Dehogyis! - nevetett. - Amúgy is, sikerült lemásolni
az egyik haveromról, szóval semmi nem történt...
- Akkor oké... - könnyebbültem meg. - De most megyek
vásárolni. Már ki is találtam, hogy mi lesz a vacsi.
- Oké. Már most éhes vagyok. xP
- Akkor sietek. xD Amúgy Lina-t ne hívjuk meg?
- Éppen ezen gondolkoztam. =) Akkor felhívom, oké?
- Rendben! 6 órát mondj neki, vagyis jöhet előbb, de
szerintem csak 6-ra leszek kész.
- Oké, akkor 6-ot mondok neki.
- Oké. Szia.
- Szia!

Elmentem egy közeli supermarket-be, és szerencsére megtaláltam
mindent, ami kell a Lasagna-hoz.
Ez az egyik kedvenc kajám, és remélem a többiek is szeretik,
de hát ezt nem lehet nem szeretni. Na mindegy. xD
Szóval megvettem mindent, és rohantam haza. Bátyámtól
tanultam a receptet, ő pedig nagyon jól főz, szóval ha nem
csinálok valami nagyon nagy hibát, akkor senki sem marad
éhes. =P
Miközben a konyhában sürögtem-forogtam(hogy költői legyek =P)
Bill tanult, hiszen mindjárt itt az érettségi. Tom viszont
nem nagyon izgatja magát, hiszen fél 6-kor jött haza. Pár
perccel Lina előtt, aki hamarabb jött a megbeszéltnél...

- Segítsünk valamit? - kérdezte Lina a nappaliból.
- Nem kell köszi, 5 perc, és kész leszek.
- Az jó lesz, mert már nagyon éhes vagyok. - Bill
- Oké,oké... - és folytattam a terítést.

Lina és Bill jól elvoltak. Tv-ztek, meg beszélgettek.
Gondolom, de nem láttam, szóval... xD
Tom nem akarta őket zavarni, a szobájában viszont gondolom
unatkozott, úgyhogy kijött a konyhába.

- Hmmm - szagolt Tom egyet a levegőbe. - milyen jó illatok.
- Szereted a lasagna-t?
- A kedvencem.
- Akkor szólhatnál is a többieknek, hogy jöhetnek enni.
- Szerintem még egy kicsit sülnie kéne - nézett a sütőre,
amiben a kész lasagna volt.
- Ennyire értesz hozzá?-lepődtem meg.
- Én mindenhez értek. - jött közelebb.

Ott állt velem szemben, és nagyon csábosan nézett. De nem
úgy, mint azon az estén. Akkor olyan gyengéd, és kedves volt.
Most mintha a vad, csajozós énjét vette volna elő.

- Nem akarod megnézni a szobámat? - kérdezte hátsószándékkal.

Én csak néztem, mint Rozi a moziban. xD
Mivel nem válaszoltam Tom magához húzott, és megcsókolt.
Először viszonoztam a csókját, de aztán eltoltam magamtól.
Erre Tom erőszakosabb lett, és nem engedett el.

- Kérlek, hagyj békén. - mondtam, még halkan.
- Most nem lépsz le.
Nagyon megilyedtem. Hirtelen olyan érzésem volt, mint amikor
Mex csinálta ugyanezt.
- Hagyjál! - kiáltottam hangosabban. Majd erősem ellöktem
magamtól, és berohantam a szobámba.

- Mi történt? - jött ki Bill, és Lina.
- Semmi... - mondta Tom, miután visszaszerezte az egyesúlyát.
- Azt látom. - mondta Lina, majd utánam jött a szobába.

**kip-kop*** (kopogott Lina az ajtómon.)

Én nem válaszoltam a kopogásra, úgyhogy Lina bejött.

- Mi történt odakint? - kérdezte.
- Tom olyan volt, mint Mex! - kezdtem sírni.
- Micsoda??? - lepődött meg Lina.
- Ugyanazt csinálta. Odajött hozzám, elkezdett csókolgatni,
meg ilyenek, és miután eltoltam, erőszakosabb lett.
- Komolyan? Ezt nem gondoltam volna. De mondtál neki valamit,
amiből azt hihette, hogy te is azt akarod...?
- Nem, semmit. Sőt, ő jött ki, és gyanúsan kedves volt...
- Gondolom, most nem akarsz vele találkozni.
- Hát, nem nagyon...
- Hozzak neked kaját?
- Nem kösz, elment az étvágyam. De ti egyetek csak nyugodtan.
- Ne maradjak itt veled?
- Nem kell köszi, most inkább egyedül lennék.
- Rendben, de ha valami van, szólj.
- Nem lesz semmi.
- Oké, akkor majd még bejövök elköszönni.
- Okés...

Ledőltem az ágyamra, és sírtam. Nem tudom miért, de jól
esett. Miért csinálta ezt Tom? Ő is ugyanolyan, mint a
többi fiú?! Pedig azt hittem, hogy ő más. Sokkal jobb, de
sajnos most úgy látom, hogy nem. De nem értem, hogy most
miért változott meg ilyen hirtelen a viselkedése. Reggel
még tökre kiborult, hogy fel akartam hozni a dolgot, most
meg...

Jó sokáig fent voltam még, és Lina 8-kor jött be elköszönni.
Mondta, hogy Bill hazakíséri, úgyhogy Tommal maradok kettesben.
Ekkor kicsit összeszorult a gyomrom, de nem akartam, hogy
lássa rajtam Lina, úgyhogy mondtam, hogy menjenek csak...
A szobaajtómat viszont nem zártam be, azért annyira mégsem
súlyos a helyzet. Meg az olyan szar érzés, hogy ahhoz,
hogy "itthon" biztonságban legyek, kulcsrazárt ajtónál kell
aludnom