9.RÉSZ

- Sziasztok!- Bill.

- Szia! - mondtuk egyszerre Lina-val.

- Oh, miért nem szóltatok, hogy emnjünk le segíteni?

Biztosan nem volt könnyű felcipelni ide ezt a sok cuccot.

- Azért nem haltunk bele. - Lina, mosolyogva.

- Na, de mostmár adjátok ide-és elvette Lina-tól a táskát.-

Tom, kijönnél segíteni? - kiabált a nappali felé.

- Aham... - hallatszott a halk válasz.

- Itthon van a tesód? - kérdezte Lina, miközben rám nézett.

- Igen. Miért? - Bill.

- Jah semmi, csak úgy... Legalább megismerhetjük őt is.

- Ja, megismerhetjük.-dörmögtem az orrom alatt.

- Tessék? - nézett felém Bill.

- Semmi... Ezt hova rakhatom? - mutattam a kezembenlévő

sprottáskára.

- Tedd csak le ide, majd Tom beviszi az új szobádba.

- Huh, neked olyan is lesz? =P - meglepődve.

- Persze! Csak nem gondoltad, hogy a kanapén alszol?!-Bill

- Hát... de. =P

- Átköltöztem Tom szobájába, úgyhogy lesz egy egész zugod.

Nem túl nagy, de remélem megfelel.-nyitotta ki a leendő

szobám ajtaját.

- Persze!! Nagyon köszönöm!! - öleltem meg.

Ekkor megpillantottam a másik szobából kifelé rató Tomot.

-Hello! - köszönt oda Tom.

Ekkor még nem látta az arcomat, szóval nem ismert fel.

Nem tudtam, hogy mit csináljak. Ledermedtem. Akkor vettem

észre, hogy csinálni kéne valamit, amikor Bill gondolom

kellemetlenül kezdte lrezni magát, és eltolt magától.

Lina odament Tomhoz, Bill pedig bemutatta őket egymásnak.

- Cassie, ő itt Tom.- szólt Bill.

- Cassie? - kérdezte Tom.

Ekkor ránéztem, és ő is rám. Láttam rajta, hogy felismert.

Benne is megállt az ütő, akárcsak bennem.

- Te...?-habogott Tom.

- Szia, Cassie vagyok! - hirtelen úgy tettem, mitha nem

lenne semmi gond. Tök természetes arckifejezéssel nyújtottam

delé a kezemet.

- Tom, jól vagy? - nézett hülyén a tesvérére Bill.

- Aha, csak... Mindegy... -tért magához.- hello, én meg

Tom vagyok, Bill ikertesója.

- Ikrek vagytok? - Lina, és én egyszerre?

- Aha. - Bill és Tom egyszerre. xD

Aztán Tom nagylelkűen bevitte a cuccaimat a szobába, ahol

lakni fogok.

Utána leültünk a nappaliba, és megköszöntem, hogy segítenek,

és, hogy ideiglenesen ideköltözhetek.

- Holnap beadom a kérelmemet a koleszba, hogy ősztől, vagy

már nyár végétől már ott lakhassak. - én.

- Már azon agyalsz, hogy mikor hagysz itt minket?-Bill =P

- Nem akarok a terhetekre lenni.

- Még nem vagy!-Tom

- Haha... Kösz.

Elég bunkó volt ez a beszólása. Mást nem is mondott a

beszélgetés alatt, de végig olyan lenézően nézett, mint

akit nem érdekel semmi, és már tökre menne csajozni.

- Akkor jó legyél Cassie, holnap talizunk a suliba! - Lina

- Okés, majd elmesélem, hogy milyen Bill alsógatyában. -

kiabáltam, hogy Bill is meghalja. xD

- Oké. xD Szijasztok! -Lina.

- Na de Cassie! Tudhattam volna, hogy van valami hátsószándékod

azzal, hogy ideköltözöl... xP - Bill

- Hááát... xD -röhögtem- Na jó, csak vicceltem...

- Azért. =P Na, gyere menjünk be. Nem vagy éhes?

- De, most hogy mondod...

- Öhh, izé, kaja az nincs... xD Pizza jó lesz?

- Persze!

- Tom te is kérsz pizza-t? - kiabált oda Bill tesójának.

- Nem vagyok süket. - jött ki a konyhába Tom.

- Jól van na! Azt hittem, bent vagy.

- Nem, itt vagyok. És nem kérek pizza-t. Most elmegyek

- Hova?-Bill

- Közöd? - Tom, flegmán.

- Bocsmá, hogy létezek Mr.Haölnitudnékaszememmel... - Bill.

- Na csá. - ment el Tom.

- Mindig ilyen bunkó? - kérdeztem Billt.

- Dehogy. Nem tudom, most mi baja, eddig tök normális volt.

Csak néha így bekattan. Nyugi, holnapra újra a régi lesz.

- Oh értem...

- Akkor milyen pizza-t rendeljek?

- Én sonkás-gombásat kérek.

- Oké, és megbírsz enni egy egészet?

- Hát nem hiszem...

- Akkor én majd megeszem. xP Vagy meghagyjuk Tomnak.

Amíg nem jött a pizza, kipakoltam az újdonsült szobámba.

*csing-cseng* (csengettek xD)

- Cassie, jössz enni? - hallottam Bill hangját.

- Itt is vagyok! - huppantam a konyhába.

- Vigyük be a nappaliba, és nézzünk meg egy DVD-t, ha van

kedved.

- Okés... Jól jön egy kis lazulás. =) Amúgy jókor vacsizunk.

Hány óra is van? (este)9? xP

- Ne is törődj vele, ha jól esik... =D

Elkeztük nézni az Apáca Show-t, de nem fejeszük be, mert

fáradt lettem hirtelen, és alig bírtam nyitvatartani a szemem.

Gyorsan lefürödtem, és befeküdtem a pihe-puha ágyneműmbe.

- Jó éjt! -nyitott be Bill- Szép álmokat!

- Köszii -mosolyogtam.- Öhh... Bill...

- Igen?

- Tom hazajött már? - kérdeztem halkan.

- Még nem.

- És nem aggódsz miatta? - még jó, hogy nem látta, hogy

elpirultam.

- Nem. - nevetett. - Miért, te igen?

- Jaah neem... Csak úgy...

- Na jól van, most már tényleg aludj! Jó éjt! - csukta be

az ajtót.

- Jó éjt!

Sokat forgolódtam, és hallottam amikor Tom hazajött.

Őszintén nem tudom, most mit gondoljak róla... Ma olyan

bunkó volt, de múltkor meg... Áhh... Holnaptól mindent

újrakezdek! Most pedig alszok!