08. rész
8.RÉSZ
***Hétfőn suli utáni délután***
- Lina, le kell jönnöd, itt állok a kolesz előtt. - én a
telefonba.
- Mi? Hogy-hogy? - Lina, meglepődötten.
- Ne kérdezz légyszi, csak gyere le.
- Rendben, rohanok.
- Úristen, mi történt? - mikor leért Lina meglátta, hogy
ott állok két óriási spottáskával, egy hátizsákkal, és
pár papírtáskával, elég lehangoltan.
- Szia... Bocsi, de nem tudtam hova menni. - én
- De... de mi történt??
- Hosszú...
- Röviden?
- Hát... Mex elég erőszakos volt velem, és szó szerint be
kellett menekülnöm előle a szobába, ahol bezárkóztam,
összepakoltam, és amikor lenyugodott, akkor "kiszöktem". És
most itt vagyok.
- Mindig is tudtam, hogy egy állat... De hogy ennyire?!
- Jah... Eléggé nagyot csalódtam.
- És most hova akarsz menni?
- Fogalmam sincs.
- Megkérdezem a portán, hogy lehet-e róla szó, hogy itt aludj.
- Oh köszi.
Lina bement, és megkérdezte az illetékeseket a dologról, de
nem engedték, hogy ott aludjak, úgyhogy mást kellett
kitalálnunk.
- Elmeséled bővebben, hogy mi történt?- Lina
- Ne haragudj, de most nem nagyon akarok erről beszélni, és
jobban izgat, hogy este hol fogok aludni...-én,idegesen
- Jó, bocsi...
- Nem... Te bocsáss meg... Csak elég ideges vagyok.
- Tudom már! Elmész Billhez! Amúgy is beszéltem már vele,
mert tudod mondtam, hogy megkérdezem... és nem volt ellenére
a dolog. AZt mondta, nyugodtan odaköltözhetsz, szívesen lát.
Vagyis látnak a bátyjával, mert nem egyedül lakik.
- Mi? Van bátyja? Nem is mondtad.
- Eddig én se tudtam, csak ma mondta Bill.
- Jól van mindegy. Azt hiszem most tényleg csak ez az egy
lehetőségem van, úgyhogy... Mutatod az utat?
- Persze! - mosolygott Lina.
- Messze van?
- Hát így gyalog egy negyed óra lehet...
- Oké, akkor az nem a világ vége.
Beszélgettünk az út közbe, és kicsit megnyugodtam, szóval
elmeséltem, hogy mi is történt. Szóval úgy volt, hogy
suli után mentem haza, olyan fél 3 körül lehetett. Mikor
becsuktam magam után az ajtót, leraktam a táskámat a szobába,
és kimentem a konyhába, keresni valami ehetőt. Mex már
otthon volt, és nézte a tv-t. Aztán utánam jött a konyhába,
és tapizni kezdett. Meg tök közel állt hozzám, és
össze-vissza csókolgaott. Én mindig eltoltam, de nem értette
meg. Aztán már kiabáltam, de nem értette meg. Amikor már
végképp nem bírtam, meg pofotzam, és nagyon erősen ellöktem
magamtól. Berohantam a szobába, ahol bezártam az ajtót.
Mex dörömbölt az ajtón, én pedig nagyon megijedtem. Még
soha nem láttam ilyennek. Iszonyatos volt.
Ahogy sétáltunk végig az utcákon, akárhányszor jött velem
szembe egy fiú, nagyon rossz érzés fogott el. Leírhatatlan,
de kicsit olyan, mintha minden fiú ugyanolyan lenne, és
csak azt akarják mind... Elég szar. Ebben a pillanatban
úgy érzem, hogy nem tudok többet megbízni egy srácban sem.
De remélem ez az érzés még meg tud változni.
Ahogy közeledtünk Bill lakása felé, ismerősnek tűnt a
környék. Eszembe jutott, hogy Tom is erre lakik, és, hogy
milyen jó volt vele, de mégsem... Elég bonyolult. Néha
még én sem értem magam. Ez van msot is. Fogalmam sincs, hogy
mi legyen vele. Mondjuk nem hiszem, hogy találkozok még
vele, de akkor is. Ezt nem lenne szabad így félbehagyni.
De, ha most közeledne felém bárki, biztosan nem tudnám
viszonozni.
- Itt vagyunk. - állt meg Lina egy kapu előtt. Vagyis nem
egy kapu előtt, hanem A KAPU előtt.
- Tessék? Itt... itt lakik Bill?-félve
- Igen. Miért?
- Öhh... Hanyadikon lakik?
- Azt hiszem a 2.-on vagy a 3.-on.
Elakadt a lélegzetem. "Ugye nem?!" gondoltam magamban.
- És, hogy hívják Bill testvérét?
- Nem tudom, nem kérdeztem. De miért fontos ez? Mi történt?
Nem válaszoltam, csak álltam egy helyben.
- Jól van, ha már nem válaszolsz, legalább gyere, menjünk fel.
- Én nem megyek.
- Mi az, hogy nem jössz?
- Nem akarok vele találkozni.
- Kivel? Billel?
- Nem, a testvérével.
- De hiszen nem is ismered. Bocs, de tökre elvesztettem a
fonalat. Most mi bajod van?
- Tudod meséltem, hogy mi volt az nap este, amikor az
Amstelben voltunk...?
- Igen, emlékszem.
- Az a fiú, Tom, akivel akkor voltam, ebben a házban lakik.
- Azt hiszem értem. Szóval azt gondolod, hogy ő Bill testvére?
- Igen. - mondtam halkan.
- Hát ez nem egyszerű helyzet. De figyelj, felmegyünk, és
ott maradok veled, amíg el nem rendezősnek a dolgok.
Utána pedig egyáltalán nem kell beszélgetned Tommal, ha
nem akarsz.
- Rendben... Köszii - öleltem meg Lina-t.
Nagyon be voltam rezelve, mikor az ajtó elé értünk. Lina
csöngetett, és az ajtó lassan kinyílt...
|