|
01. rész
Minden jó, ha a vége…
1.RÉSZ
- Akkor ma elmegyünk bulizni? - kérdezte Lina.
- Persze, hiszen péntek van, és amúgy is, ma Mex sem ér rá,
szóval, mehetünk. - válaszoltam.
- Szuper! És, hova megyünk? - Lina
- Sztem az Amstelbe nézzünk be, aztán majd eldöntjük... - én
- Oké. Akkor 7-re odamegyek hozzád.
- Okés, várni foglak. Szija.
- Szija
Na, a mai programom is megvan. Szuper! Pedig azt hittem,
hogy uncsi lesz, mert Mex ma nem alszik itthon. Jah,
amúgy ő a barátom. Együtt lakunk itt, Németországban,Hamburgban.
Én Magyarországon születtem, és gimi óta lakok itt. A szüleim
otthon maradtak, hiszen már tudok magamra vigyázni.
17 éves leszek, és perfekt német vagyok. Imádom ezt az
országot, ezért is jöttem ide tanulni, és nem is bántam meg.
Rengeteg barátot szereztem 2 év alatt, mióta ideköltöztem.
A legjobb barátnőm Lina, ő egyben az osztálytársam is.
Egy középmagas, sötétbarna hajú, csinos csaj. Vele mindent
megbeszélek, és együtt járunk szinte mindehova. Aztán itt
van Mex ő már lassan egy éve a barátom. És nem tudom leírni
mennyire szeretem!(L) Először is nagyon jól néz ki! xP
Na jó, nem ez a legfontosabb, de azért nem is az utolsó.
Amúgy mindent meg lehet vele beszélni, és nincsenek titkaink
egymás előtt. És magas, izmos, szőke... Mi kell még?! xD
Vele is a gimiben ismerkedtem össze, és most am most végzős.
Jah engem meg Cassie-nek [kesszi] hívnak. =P
Na, de most inkább azon gondolkozok, hogy mit vegyek fel este.
Ha minden igaz, az Amstel-be megyünk, és az elég jó hely.
Szerencsére nem engednek be oda minden hülyét... Azt hiszem,
egy fekete csőfarmert, és egy lila passzos pólót fogok
felvenni. Meg persze karkötőket, vagy 100-at. xD Ez a mániám.
Jah, és a vászoncipő, ami sima fekete, de nagyon király.
***kopognak***
- Megyek - üvöltöttem, majd kinyitottam az ajtót. xP
- Sziaaa! - örült a fejének Lina.
- Szija! Milyen jó kedve van valakinek... - mosolyogtam.
- Tényleg? Kinek? - tettette a hülyét.
- Hahaha... Szóval, mesélj! Mi dobott fel ennyire?
- Semmi... - modta, de még mindig fel volt dobva.
- Naaaa! - könyörögtem. =P
- Inkább menjünk, és majd talán útközbe valami
eszembejut... - mondta kis gonoszan. xP
- Na kösz... - sértődtem meg. (de csak viccből =P)
- Jól van elmesélem, de közbe tényleg induljunk, ugye
már kész vagy?!
- Persze. Okés, akkor menjünk.
El is indultunk. Gyalog mentünk, hiszen csak negyed óra volt
a lakástól az Amstel. Az úton Lina-nak be sem állt a szája.
Amilyen nehezen kezdett a témába, most olyan nehezen akarta
abbahagyni.
- Nah szóval... Amikor jöttem hozzád, még fél órája sincs...
Felszálltam a vilamosra, és leültem egy srác mellé. Tök jól
nézett ki, vagyis még most is jól néz ki... - kalandozott el
Lina gondolata...
- Hahó! Föld hívja Lina-t! És? Mi volt??? - én, türelmetlenül
- Jah, öhm, izéé... Szóval nagyon, nagyon jól nézett ki!
Egy farmer, és egy fekete kapucnis pulcsi volt rajta. A haja
fekete volt, és kicsit ki volt sminkelve.
- Te, biztos, hogy ez fiú volt? - szakítottam félbe, röhögve.
- Nagyon vicces vagy... Most miért? Mert ki volt húzva a
szeme? - mondta felháborodva.
- Hát... Aha. xD
- Hidd el, ha látnád, elállna a lélegzeted is...
- Jó, jó, elhiszem... Csak folytasd!- én, izgatottan.
- Hát kicsit sem volt feltűnő, de egyfolytába bámultam. xD
Remélem nem vette észre. Na, és amikor felálltam, hogy
leszálljak, ő is felállt. Odaállt mellém, az ajtóhoz.
Ránéztem, és akkor ő is nézett engem. Elakartam kapni a
tekintetem, hogy ne lássa, hogy őt nézem, de nem ment.
Egyszerűen csak néztük egymást. Azok a csodálatos barna
szemek... Ááááhhh... Majdnem elolvadtam.
- Oh, de romantikus. - mondtam közömbös hangon.
- Naa, most mit izélsz? Még nem fejeztem be!
- Ja, bocs... - én, unottan.
- Aztán megállt a villamos. Ugyebár azért álltam fel, hogy
leszálljak, de el voltam foglalva a fiú szemeivel... x]
Már jelzett az ajtó, hogy mindjárt becsukódik, amikor a fiú
kedvesen megszólalt; ,,Te nem itt szálsz le?"
Ekkor hirtelen feleszméltem, az ajtó felé fordultam, és
akciófilmbe illő jelenettel, leugrottam a lépcsőn, a
járdára.
- Bocs má. xD
- Aztán a fiú is sietett, még éppen le tudott szállni.
Mikor elindult a villamos, a srác is elindult, de előtte
még rám mosolygott. Gyorsan akartam neki mondani valamit.
Végül csak egy ,,bocs" hagyta el a számat. ,,Tessék" fordult
vissza a fiú. ,,Bocsi, hogy nem szálltam le rögtön"-
mondtam, zavaromban. ,,Jah, semmi gond." - kaptam a választ.
,,Merre mész?"-kérdezte a fiú, miközben még mindig mosolygott.
Hirtelen nem jutott eszembe semmi. Azt sem tudtam, hogy
fiú vagyok-e vagy lány. Aztán az ellenkező irányba mutattam,
mint amerre ő indult. ,,Sajnos én erre megyek"-mutatott arra,
amerre már az előbb is elindult, mielőtt szóltam volna neki.
,,Most sietnem kell, örülök, hogy találkoztunk. Szia!"-
mondta sietve. ,Szia"- én is köszöntem, bár lehet, hogy már
nem hallotta meg...
- És elment??
- El...
- De a nevét legalább tudod?
- Dehogy tudom... - Lina, lehangoltan
- Akkor msot mi lesz? Nem látod többet?
- Hát... Nem tudom. Nagyon szeretnék vele találkozni újra!
- Hát azt elhiszem. Már vagy egy éve nem volt komolyabb
kapcsolatod.
- Kösz, hogy emlékeztetsz... - Lina, flegmán.
- Bocs, nem úgy mondtam! - próbáltam javítani a helyzeten.
- Jó, mindegy... De annyira eszméletlenül jól nézett ki!
- Na, kezdek kíváncsi lenni erre az álompasira. xD
- Remélem még látom...
- Menj arra többször, ahol leszálltatok, hátha szerencséd
lesz.
- Jah, lehet, hogy az lesz...
Közben odaértünk az Amstelhez. Mikor beléptünk az ajtón
megcsapott minket a piaszag... Alig volt már szabad asztal,
pedig elég nagy volt a hely. Bár nagyrészét a "táncparkett"
töltötte ki. Leültünk egy asztalhoz, és kiválasztottunk
egy-egy koktélt. A pincér nem hiszem, hogy észre vett minket,
úgyhogy Lina odament a pulthoz rendelni. Mikor visszajött,
iszonyatosan örült a fejének. Szinte ugrált örömében.
- Mi van már megint? Csak nem megláttad az álompasidat? -
viccelődtem.
- Itt van!!! - mondta izgatottan.
- Ki?
- Hát ő! A villamosos srác!
- Nem mondod?! Hol??? - pattantam fel, hogy jobban lássak
mindenkit.
- Ott ül annál az asztalnál, 2 csávóval. Ő ül a jobb
oldalon.
- Az lány, te hülye! - mondtam tök komolyan. :P
- Hülye vagy te! Az fiú!
- Hidd már el, hogy lány!
- Fiúúúú! - szinte már kiabált Lina, bár a hangos
zenétől így is alig hallottam.
- Biztos, hogy ugyanarról beszélünk?
- Hát mit tudom én... Egy biztos, hogy most nem hagyom
elmenni.
- Helyes! Nyomás oda! - bíztattam.
- Most? - lepődött meg.
- Mer meddig akarsz várni? Ha nem mész oda, megint elmegy!
És akkor már sírhatsz utána...
- Jól van. Mindjárt. Össze kell szednem magam. A hajam jól
néz ki?
- Persze!
- És a sminkem?
- Tökéletes vagy, csak menj már!
- És te addig mit csinálsz? - próbálta húzni az időt.
- Ne félj, én el leszek... - nyugtattam meg.
- Hát akkor azt hiszem, öhhhm, izééé...
- Ne akard, hogy én ráncigáljalak oda. - kezdtem elveszíteni
a türelmemet.
- Oké, megyek már.
Lassan elindult a srácok(és a szerintem akkor is lány) felé.
Amikor már tök közel járt, hirtelen a mosdó felé vette
az irányt. ,,Mit csinál ez a lökött???"-gondoltam magamban.
Azonnal utánna mentem. Ott állt a tükör előtt Lina, és
nézegette magát.
- Mi van? Beilyedtél? - én, gúnyolódva.
- Nem, csak... Öhhh... Megnéztem a sminkem.
- Ne magadat nézegessed, hanem azt a fiút, vagy lányt,
vagy nem tudom... xP
- Jó, de ez olyan fura. Odamegyek, és mit mondok neki?!
- Hát, kezdhetnél mondjuk egy könnyed köszönéssel. xD
- Nagyon szellemes...
- Na, ne bénázz már! Tudsz te pasizni!
- De ez más.
- Ja tényleg, ez nem fiú, hanem lány.
- Maradj már! Fiú!
- Oké, legyen fiú, csak menyjál már!!! -
Kimentünk, de a fiúk már nem ültek ott. Megilyedtünk, hogy
elmentek, de a cuccuk még ott votl, szóval valószínűleg
csak táncolni mentek... Hamar meg is láttuk őket. És Lina
mostmár tényleg odament. Láttam, ahogy elkezdenek
beszélgetni, de ekkor hirtelen egy shockoló dolog is a
szemem ügyébe akadt. Ott ült az egyik asztalnál Mex. Oké,
ez nem is olyan meglepő, bár nekem azt mondta, hogy éjszakai
műszakra osztották be, a másodállásán a gimi mellett...
Na szóval, oké, elmegy bulizni nélkülem, de kivel?!?!
Egy másik csaj szájában lógott! Méghozzá egy szőke plázapicsa
volt a "szerencsés". Ott nyalták- falták egymást. Komolyan
mondom majdnem szívrohamot kaptam. Úgy éreztem, hogy
mindenki engem néz, és hogy mindenki átvert! Egy perc
shockoló álldogálás után, feleszméltem, hogy éppen most
csalnak meg... Nem hiszem el!!! Mex nem teheti ezt velem!
Ő a legjobb pasi a világon. Vagy legalábbis eddig azt hittem.
Most mit csináljak?! Legszívesebben odamentem volna hozzá,
és felpofoztam volna. Na, ez ne is rossz ötlet. De mégsem...
Az olyan izé... Inkább kiszellőztetem a fejem - gondoltam.
Odamentem Lináékhoz, és csak annyit mondtam, hogy mindjárt
jövök, csak sétálok egyet. Lina bólintott. Nagyon jól elvolt
a srácokkal... Én próbáltam leplezni az idegességemet,
és dühömet, de nem nagyon ment. Hiszem a barátom megcsalt!!!
Hogyan bízzak meg benne ezekután???
Gyorsan kimentem az utcára, még mielőtt valami olyat
tettem volna, amit megbánok...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
# 
# 
# 
