Halihóó!
Hümm…most nem hoztam frisst.
De helyette kaptok valami mást! Sok visszajelzést kaptam, hogy tetszett a húsvéti élménybeszámolóm, úgyhogy gondoltam írok egyet a táborról is *angyaliarcotvág*

előszó: Az emberek valamiért jobban szeretnek izgalmas, érdekes dolgokat olvasni, de mivel életmentő hadműveleti beszámolóval azért én nem szolgálhatok, csak nektek, csak most leírom milyen rosszaságokat műveltünk…

he szeretnél olvasni egy kicsit azokról a bizonyos rosszaságokról click a BŐVEBBENRE.

Nah hol is kezdjem?!

Most nem naplót írok, úgyhogy az érdektelen részeket asszem gyorsan át is lapozom…az hogy milyen dög unalmas dolgokat műveltünk az gondolom senkit, nem érdekel. Az emberek valamiért jobban szeretnek izgalmas, érdekes dolgokat olvasni, de mivel életmentő hadműveleti beszámolóval azért én nem szolgálhatok, csak nektek, csak most leírom milyen rosszaságokat műveltünk…

Az első napon mikor leengedtek a faluba, a mi kis társaságunk elhatározta, hogy iszogat egy kicsit, úgyhogy vettünk egy üveg Martinit, meg hat üveg citromos sört. Két barátnőm „sikeresen” be is álltak a piától, de a táborvezető nem jött rá, hogy enyhén spicces állapotban voltak a lányok, úgyhogy megúsztuk a balhét. De egy srác nem tudta ilyen jól titkolni, mint mi, és ő le is bukott, és majd nem hazaküldték…

A következő napokban vízicsatáztunk. Heheh, ez vicces volt, mert a fiúk állandóan ráraboltak a labdámra mi csajok, meg vissza. Egymást fojtogattuk a vízbe, meg próbáltuk megkaparintani a röpi lasztit.

Aztán pénteken megint lekéredzkedtünk a faluba. Sétálgattunk, és megláttunk egy clubbot. Összefutottunk a bejárat előtt még néhány „szent” táborlakóval, akikkel együtt besétáltunk. A barátnőimmel nekiálltunk táncolni. Először körülbelül öten-hatan lehettünk a parketten, de nem zavartattuk magunkat. A reakciók viszont elég durvák voltak. Vagy mi voltunk a durvák? Mindenesetre még a saját osztálytársaink is kikerekedett szemmel bámultak ránk, pedig asszem ők már láttak táncolni minket…a bent tartózkodókról meg hagy ne meséljek. xD Körülbelül percenként kellett jeleznünk egymásnak, hogy valaki stíröl, minket. Nagyon jól éreztem magam *.* főleg, hogy imádok táncolni. Hehe…remélem egyszer szenté avatnak majd…*glóriátrajzolafejefölé*

A szombati nap már kevésbé volt ilyen jó. Kevésbé?! Miket beszélek én? Az a nap szörnyűű volt! Lementünk megint faluba. Volt tűzijáték. Aztán meg leültünk a sínekhez. Nem csak hogy összekaptam egy apróságon egy barátnőmmel, még a táskámat is elhagytam, és ezt csak fent a táborban vettem észre. Visszakéredzkedtünk, és elkezdtük keresni. Rohantunk a sínekhez, ahol valószínűleg elhagyhattam, de sehol sem találtuk. Megnéztünk mindent, virágágyásokat, kukákat, mindent. Az egész környéket. Egyre jobban kezdtem elveszteni az önuralmamat, pánikba estem, és kitört rajtam a sírógörcs. Utálok sírni, de nem bírtam tovább. Abban a táskámban volt mindenem, és annyira a hatalmába kerített a kétségbeesés, hogy feltört belőlem a kínos zokogás. Cicáéknak elég sokszor fel kellett pofozniuk ahhoz, hogy végre magamhoz térjek, és tisztafejjel tudjak gondolkodni. Kerítettünk még embereket akik segítettek keresni, de nem lett meg. Eltűnt a táskám, vele az összes iratom, és valószínűleg elég illetéktelen kezekbe került. Végül reményt vesztve, a pofonoktól zsibbadt arcal indultam el vissza a táborba, a többiekkel.

Vasárnap volt ott az utolsó esténk. Elég sokan dolgoztak azon, hogy felviduljak, úgyhogy estére már kezdtem elfelejteni a táska ügyet. Megint látogatást tettünk a klubban. Egy kicsit bővült a társaság. Jajj, annyira büszke voltam, mert egy csomóan megdicsértek a végén, hogy jól táncolok *pirul*. Tömören most csak ennyit mondok, mert nem akarok regényt írni. Legyetek hehe…hát…jók, én is próbálok az lenni, most hogy visszajöttem a táborból…pussz
 
ui.: holnap megint utazok, szóval megint frisshiány lesz.