Megint bővült a családunk létszáma, ám ezúttal nem egy újabb unoka öcsivel vagy unoka hugival, hanem a kutyámmal Lucyvel. Közeleg a születésnapom és egy kicsit előre - pontosan egy héttel - már meg is kaptam az ajándékom. Igaz, hogy mamával együtt vagyunk a gazdija ennek az imádnivaló fehér pamacsnak, de szívesen osztozkodom vele, hisz besegít a végbéltermékek feltakarításába.  xD Még nagyon picike, alig van két hónapos – bármint a kutya, és nem a mama xD -. Apuék arra számítottak, hogy totál depi lesz, mert elhozták az anyukájától, de tévedtek. DE MÉG MEKKORÁT! Ez a kutya h-i-p-e-r-a-k-t-í-v! Komolyan mondom! Egész nap pörög. Ebben asszem hasonlít rám! xD Annyira imádom! Egy egész napig gondolkodtunk a nevén. A végén a Lucy-ra jutottunk. Nem tudom miért... szerintem illik rá. Ennél boldogabb már csak akkor lennék, ha végre ténylegesen szobatiszta lenne. Mert, hogy őfelsége csak akkor pisil oda, ahova kéne, ha éppen olyan kedve van. xD De persze, hogy reggel 7 óra 55 perckor kell neki a konyha közepére dobni a sárgát, hogy még véletlen se érjek be időben a suliba. xD De egyszerűen nem tud rá haragudni az ember... tudjátok, az a kivert kutya nézés azért ott van... xD